Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Bronzkori kultúrák Győr környékén

alaptalan, arra elég bizonyság a bronzkorban több izben meg­figyelt jelképes temetés, amelyiknél még a holttest, illetve az elégetett hamvak is hiányoztak. A halottnak a temetés bizto­sítja a másvilági boldogságot, és nincs nagyobb büntetése egy embernek, mintha az eltemetés tilalmával sújtják. Később, a görög és a római kultúrkörben ez a gondolat írásban is kifeje­zésre jut. Egyik edényalak mégis mindig nagyon apró méretben ke­rült a sírokba. Ennek alakja hasonlít a tojáshoz. Feneke csú­csos, néha ferdén csúcsos, felső részén pedig keskeny tölcséres száj perem szegi nyilasát. Hitünk szerint ez sem gyermekjáték­szer, hanem temetési edény. Egyébként a többi edénytípus is megtalálható ilyen szokatlanul kicsiny méretben, pedig a sirok többi edénye sem lehetett használati edény, kivéve a hamvakat tartalmazó urnát. Ennek elég nagynak kellett lennie, hiszen a hamvakon kívül sokszor a szeretetadományok is beléje kerültek, sőt még a kisebb edények is megtalálhatók ezekben az urnákban. A hengeresnyakú vagy ívesen kiképzettnyakú korsók dísz­edényekként szerepelhetnének még ma is. Korong nélkül ilyen tökéletes edények készítése mesteri kézre vall. Díszítésük pedig, a virágkorban, sohasem annyira zsúfolt vidékünkön, hogy Ízlés­telennek vagy terhesnek tűnhetnék fel. Kerek vagy ovális táljaik is nemesen díszítettek, néha belső oldalukon is. Az edények anyaga finom iszapolt agyag. Nem ilyen azonban a nagyobb méretű, házi kerámia termékének tartható edények anyaga. Ezek tökéletlenebbül iszapoltak, díszítésük a füleken és bütykökön, esetleg léctagokon kívül csak annyi, hogy hasuk alsó részét ú. n. seprűs díszítéssel látták el. Néha nem sűrű ez a vonalas dísz, hanem egyes, kettes, hármas, sugárszerűen összetartó vonalak rendjét mutatja, máskor egymást metsző vonalrendet, hálós díszítést látunk magunk előtt nagyon változatos kivitelben. Ezt a vonalas hasi díszt egyébként néha a tálakon és más edénye­ken is megtaláljuk, annak bizonyságára, hogy nem különböző­kori edényekkel van dolgunk, hanem egy kultúrának termékei; ezt különben együttes előfordulásuk is elárulja. Szép kivitelűek a kis edényfedők is. Ezeknek rendesen egy kis fülük van, s mindig díszítettek: koncentrikus körökkel, suga­ras vonalakkal vagy hálósdísszel. Ügy kerültek mindig az edé­nyekre, hogy a díszítés érvényesüljön. Más díszítő elemek az edényeken: tekercseitpálcikás vagy egyenesvonalas vízszintes és függőleges díszítések apró köröcskékkel, háromszögekkel, zeg­zúg-mintákkal, V- vagy W-alakú díszekkel keverve, mindig meghatározott elrendezésben, mintha művészi kánon szabná meg a mester eljárását, de azért szabad teret enged a művészi sza­badságnak is. A szertelenségnek azonban nincs semmi tere. Az edények színében nálunk az élénk sárgától a sötétbarnán át a szürkéig és a feketéig minden változat megtalálható. Ennek az Ízléses edényeket gyártó műveltségnek egyik helyi

Next

/
Thumbnails
Contents