Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Bronzkori kultúrák Győr környékén

nak el mesterségbeli jártasságot. Ilyen házi használatra szánt edényeiket tehát a családok maguk állították elő. Sajnos, számuk alig elég arra, hogy épen a régi lakosság ősi felfogásának visszatükrözését kifejezzék, vagy annyira egyszerűek ezek az edények, hogy épen ezáltal nem fejeznek ki semmi különösebb műveltséget, amelynek alapján jellemezhető volna az idegen hatásoktól függetlenebb edénykészítési stílus. A lakásviszonyokra vonatkozóan semmiféle nyomot nem tártak fel a régebbi régészek, hiszen ők csak gyűjtötték a régiségeket, de nem akartak azokban történelmet, vagy helyesebben: fejlődő történelmi állapotrajzot látni. Feltehető, hogy lakásul veremszerű putrik szolgáltak valamilyen tetőszerkezettel, de erről a szerkezetről fogalmunk sincs. Alapműveltségünk tehát a bronzkor első szakaszában az ősi helyi elemeken kívül badeni, harangedény és vucedol-zóki jellegeket mutat fel. Aztán lassan helyi műveltségi vonásokként megjelenik benne a tiszai műveltségtől színezett kisapostagi és a Szudéták vidékén kialakult műveltségtől színezett előaunjetitzi műveltség osztrák földi vonásokkal keverve. A különféle műveltségi elemek keveredésének arányában találjuk meg a Győr környékére jellemző műveltség jellemző sajátságait. A bronzkor virágzása Győr környékén a bronzkor második szakaszára, Kr. e. 1800 és 1500 közé esik. Most látszott meg, hogy a. bronzkor első szakaszában itt kifejlett és idegen hatásokkal is gazdagodott műveltség mivé fejlődött. Annyira erős és egységes műveltség lett az eredmény, hogy a szaktudomány külön északdunántúli mészbetétes műveltségről beszél. Az ettől a műveltségtől áthatott terület magában foglalta, — az eddigi kutatások szerint, — a Rába mentét Pápáig, északra áthatolt a Dunán is a Kis-Alföldet környező hegyekig. Nyugatra, úgy látszik, még bele esett Mosón megye keleti része, keletre pedig követte széles felületen a Duna jobbpartját úgy, hogy Komárom megye, Fejér megye is bele esett. Az Óbuda és Szekszárd között fekvő kisapostagi szakasz nem volt annyira elütő ettől az északdunántúli mészbetétes műveltségtől, hogy feltétlenül el kellene különíteni ebben a későbbi fejlődésben a Győr környékén talált műveltségtől. Közös alapokból fejlődött mindegyik és ha eleinte a kisapostagi hatott a mi vidékünk műveltségére, most a mi vidékünk műveltsége hatott arra. Természetesen vannak ezen a területen belül vidékenként változó sajátságok. Maga a kisapostagi is megőrzi régebbi jellegzetességeit, Esztergom vidékén a díszítésben mutatkozik önállóság, Szekszárd vidékén a déldunántúli műveltség hat erre a műveltségre. Hozzánk közelebb kialakult jellegzetességeket találunk a már említett Esztergom vidéki díszítésen kívül Esztergomtól és Komáromtól északra fekvő területen is, Magyarád környékén, valamint az ország nyugati határán, Oka és Sarrod körzetében. A közelebbi műveltségi változatok hatását szükségszerűen megtaláljuk vidékünkön úgy is,