Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója

a rábakovácsit, a patyit, a terestyénfalvait, szelesteit és szentgyörgyit. Az ő kezdő „reformáció"-ját követte a többi vasmegyei, sopronmegyei, mosonmegyei templomfoglalás.3

) Püspöke nem sokáig hagyta Sárváron. 1673-ban (márc. 20.) Győrbe rendelte kanonoknak és soproni főesperesnek4

)

a 40 éves férfiút, kinek tetterejét és vallásos érdeklődését meglehetősen ki is használta. Igaz, hogy káptalani székfoglalásakor nem sok munkabíróbb kanonok volt nála. Gaborjáni Tóbiás, Bellesich Péter, Kálóczy Miklós már akkor káptalani tagok voltak, mikor ő még soproni diákoskodásának is csak a legelején járt. Gorup Ferenc, a nagyprépost, már Szombathelyen káplánkodott, mikor ő született. De a többi társak: Jager Márton, az egyetlen német, az olasz Salvucci Oktavián, a győri születésű Fábry Miklós, Kasza Ferenc, Ferenczfy János, Matusek András, Kuzmich Péter, az erdélyi Csernátonyi Miklós mind idősebbek voltak nála. Csak Dvornikovich Mihály, a még tanulmányait végző 18 éves kanonok volt fiatalabb. Ismerőse nem igen akadt társai között az egy Csernátonyin kívül, aki az ő sárvári plébános korában még a Nádasdy grófoknál nevelősködött. Csak az öreg Gaborjáni Tóbiás szerezte teológiai végzettségét Rómában, az ifjú Dvornikovich most még nagyszombati diák volt, csak később került el Bolognába. Általában jó véleménnyel volt kanonoktársairól, akiket buzgóknak és a nehéz viszonyok között is bőkezűeknek jellemez a vallás ügyének erkölcsi és anyagi támogatásában. Kartársainak nagyobb részét már Széchenyi püspök nevezte ki és pedig többségükben a buzgó plébánosok közül — egyházmegyéjükre való tekintet nélkül. Nagy tisztelettel emlékezik meg mindig püspökéről, akit „örök emlékezetre méltó", „érdemekben gazdag", „jó és példaadó pásztor"-nak nevez, mert megkezdi a székesegyház megújításán, intézmények létesítésén kívül az egyházmegye „reformálását", vagyis az „eretnekektől való megtisztítását".5

) Telekesy szelíd, alázatos és békés indulatú ember, mélyen vallásos, hatványozottan katolikus gondolkodású pap, testületének együttérző tagja, engedelmes és szolgálatrakész alattvaló, de művelt, jószemű és tárgyilagos megítélő je a maga szűkebb világának. Ilyen szemmel nézte Széchényi főpásztori tevékenységét is. A püspök fáradhatatlan volt az alkotásban, de nem szívesen lakott székvárosában, mert levegője ártott egészségének, és a vár katonaságának kellemetlenkedései elül is ki akart 3)

L. Arca Noe II. rész. Széchenyi György püspöki tevékenységének ismertetésében mondja el. A kéziratos művet nem lapszámozta, ezért lapszámát nem idézhetjük. 4)

Maga írja az Arca Noe-ban. Kanonoksága adatait 1. Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938. 443—446. 1. 5)

Telekesy ismételten megemlékezik Széchényiről és az idézett jelzőket használja.