Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Bronzkori kultúrák Győr környékén
rok vezetése alatt tanult, itthon pedig az általa ismertetett anyagot hat éven át volt módjában ismerni és tanulmányozni. De nemcsak módjában volt, hanem ezt a tanulmányozást el is végezte. Bejárta a vidéket is, felkereste a magángyűjteményeket és a lelőhelyeket, hogy minél becsületesebben megfelelhessen feladatának. Stílusa, rövid világos mondatszerkesztése külön megemlítést érdemel. S most itt van előttünk a fáradtságos munka eredménye. Ha valaki azt kérdezné tőlem, van-e hiánya ennek a munkának, azt felelném neki, hogy van. Egyik hiánya az, hogy nem hoz még több, nem hoz minden bronzkori tárgyról fényképet és nem közli aprólékos részletekbe menően a tárgyak méreteit és azok előkerülésének körülményeit. Még kevésbbé hozza a tanulmányában említett, másvidéki adatokat. De tudom azt is, hogy ilyen aprólékos rajz mellett maga ez a rész olyan hatalmas kötet lett volna, amelynek kiadására, — valljuk meg, hogy nemcsak a pénzáldozattól félünk, hanem a nagyméretű könyvektől is, — a leggazdagabb mecénás sem vállalkozott volna, mert megijedt volna a további munka folyamán felmerülő ijesztő „monografikus könyvtártól". Mithaynak talán legnehezebb dolga volt az okos mértéktartás mellett a teljességre való törekvés. Szerintünk eltalálta a mértéket és az eléje tűzött célt a neki kiszabott, helyesebben engedélyezett keretek közt oldotta meg. Hibául róhat ja fel bárki Mithay munkájában azt is, hogy unalmas, hogy elolvasása szaktudást igényel. Igaz, hogy adatok közlése, elméletek ismertetése unalmas a nem szakember számára. De éppen azt akarta a monográfiái bizottság, hogy első sorban minden kor megtalálja munkájában azokat az adatokat, amelyek a nem szakember számára unalmasak. Az érdeklődők közül első sorban a tudományos felkészültségű embereket tartottuk szem előtt. A régészet iránt érdeklődő műkedvelők a képek segítségével szintén jól használhatják munkáját. A történelemben okulást, emberi sorsunk, földünk változásai iránt való érdeklődést keresők számára bizony élvezhetővé kell tennünk Győr monográfiáját. Ezt a munkát azonban ezentúl könnyebben végezheti el a népszerűsítő történetírás, mert ezentúl biztos adatok állnak majd előtte. Még csak azt kell megjegyeznünk, hogy műve nem támaszkodhatott egyedül a Győr városában talált régiségekre, mert az őskorban is, miként napjainkban, nagyobb tájak műveltsége nyilvánult meg városunkban; viszont városunkban a lakottság és ennek folytán az építkezések miatt nagyon sok emlék semmisült meg a bronzkorból a nélkül, hogy bármiféle feljegyzés formájában értesülhetnénk azok milyenségéről. Ezeket a hiányokat a környéken megmentett emlékek ismertetése pótolja. A csiszolatlan és a csiszolt kőkorszak, valamint a vidékünkön is megállapítható rézkorszak nem mult el a nélkül, hogy a
