Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

VERSEK - Vitnyédi Németh István: Ének a győri Káptalandombról

Ének a győri káptalandombról Hajnalban nézem. Csend van, reszkető, homlokát csókra nyújtja a tető a büszke napnak s nem hallja a neszt a székesegyház tornyán a kereszt. És délelőtt, Qa lent sikong a zaj és áll a vásár s cseng a víg kacaj: az öreg dombon mását ne keresd. Itt lélek jár és vigyáz a kereszt. S Qa délben száz kürt zengése riaszt pihenni embert, ki nem talál vigaszt: itt fenn a dombon imába fereszt zengő Qarangszó s rád néz a kereszt. S a délután, Qa sok, beteg szivet a bus korzóra balgán számkivet : a csendes dombról engem nem ereszí a székesegyház tornyán a kereszt. S Qa alkonyaikor iényrózsák tüzét száz lámpa szórja ott lent szerteszét: az öreg templom tornyán félve esd jóéjtszakáí az égtől a kereszt Ha lent az élet éjtszakába Qull s a bün a mámor vánkosán lapul: az öreg dombon mindent berekeszt az álom és a tündöklő kereszt. Viínyédi Nérnetö István.