Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója

(Jfcái&dik kazUrnéng.) Szaâadu rBéLa. Egert elhagyta, de a fejedelem tanácsára ugyan, mégis saját akarata ellenére visszatartva, egyházmegyéjében maradt. Előbb néhány hétig betegen feküdt Füzesabonyban, majd félig romokban lévő püspöki várába, a borsodmegyei Cserépre vonult vissza.63

)

Itt kézbesítették neki a költő Gyöngyösi István kérő levelét, hogy a katolikus érdekek oltalmára maradjon itt, „minthogy itt a felföldön most nincsen senki más, aki felkeljen, és úgy mint kévántatik szólni merjen a catholicus religio mellett". A költőt e nagyon megokolt kérés tolmácsolására „a pápista valláshoz való kötelesség" tudata bátorította.64)

De szükség is volt rá. A fölkelés vezetői (Rákóczi, Bercsényi, Károlyi) ugyan katolikusok voltak, de híveik túlnyomó többsége nem ezek közül kerülvén ki, a katolikus érdekek komoly veszedelembe kerültek. A hevesiek is Cserépre küldték el kérésüket főispánjukhoz, hogy térjen vissza vármegyéjébe, mert távollétében a megyei közigazgatás béna.65

) Ámde

Telekesy egyelőre nem teljesítette kérésüket. Nem is mehetett volna vissza, mert „egyetlenegy lakó városában, minden névvel nevezendő", s „élete táplálására sok ezer forintokból álló alkalmatossági hamuvá lettek", házát elpuszították, Bercsényi által „háza oltalmára rendelt cselédjének áruló hírét költvén, vele együtt halálra üldözték. Meg főispáni működését rágalmazó nyelvvel hamisan bírálták. Míg becsületét helyre nem állítják, és ezeket a rosszindulatú nyelveket meg nem zabolázzák, a vármegye ügyeibe nem szól".66) 63)

L. Leskó i. m. 372. Heves varmegye jegyzőkönyve határozottan állítja, hogy Telekesy akarata ellenére, a fejedelem tanácsára maradt a fölkelők területén (consilio nihilominus Suae Celsitudinis (Rákóczi) citra voluntatem suam detentus). 64)

L. Leskó i. m. 370. 1. A levél kelte: Csetnek, 1703. dec. 7. e5)

L. Leskó i. m. 372. 88)

L. Leskó i. m. 373—374. A vármegyéhez intézett érdekes, szelid, megbocsátó egyéniségét jellemző levele (Kelt Cserép, 1704. jan. 1.) tanúskodik róla, hogy ekkor már végérvényesen elhatározta, hogy egyházmegyéje területén marad: „resolváltam magam, hogy mindennyi veszedelmes habok között is el nem távozom kegyelmetektől, hanem ha mást végbe nem vihetek is, legalább a fejedelemnél, az apostolokkal kiáltani és esedezni fogok, domine, salva nos, perimus".