Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - P. Alfonz O. Carm.: A sárfenéki karmelita remeteség

volna könnyen kinyitni, se betörni. Ekkor rohantak szegény menekülők a remeteség felé és bebocsátást kértek. A falu már lángokban állt. Tehát jelezte, hogy itt a török. A kaput nem lehetett kinyitni. A török horda pedig, akit az utakon, a falak és kapu előtt talált, mind kardélre hányta. Magnusz atya két ágyúja ugyan segített a töröknek is füvet harapni, de csak a védelemre szorítkoztak. A tüzelés, puskaropogás a falakon később oly sikeres lett, hogy hadsereget sejtve benn, a török had elmenekült. A török csapat mégegyszer visszatért. A mieinkek erre már támadással válaszoltak. A törökök 40 magyar embert hoztak magukkal, akiknek kötelességük volt az árulás. Ezeket is sikerült most kiszabadítani. Az éhség azonban annyira elgyötörte már az embereket, hogy a várban kiütött a pestis. Aki a törökök görbe kardja elől megmenekült, azt most ez a szörnyű ragály vitte el. A remeteség gazdasági épületeiben meg a tűz tett nagy kárt. A török ágyúk pedig itt-ott áttörték a falakat a kolostoron. Most hadszíntérré vált az egész vidék. A kolostorba menekült magyar, horvát, cseh emberek pedig több kárt okoztak mint a törökök. Magnus perjelnek 10 évi munkájába került, míg kölcsönökből mindent helyre hozott, restaurált a török veszedelem után. Csak 1689-ben jutottak annyira, hogy a rendes szerzetesi élet helyreállt, mert a pestis a karmeliták sorait is megtizedelte. Végre hét atya, egy kispap és három testvér új buzgósággal állt az elköltözőitek helyébe. Keresztély Ágost győri püspök, mihelyt helyreállt a béke, megérkezett lóháton és megtartotta lelki gyakorlatát. 1727-ben Erzsébet Krisztina császárné kíséretével érkezett a remeteségbe. Az atyák fehér palliumban vonultak a fenséges vendég elé. Miután meglátogatott mindent, egy aranyos hímzésű miseruhát, amelyen ő maga is dolgozott, ajándékozott a perjelnek. A krónikába a császárné az atyák kérésére beírta nevét és ezt a kedves költeményt francia és német nyelven: „ó boldog egyedüllét, Ahol nem ismernek más szolgaságot, Mint Istené, Szemlélve ezt a végnélküli Jóságot..." 1740-ben ajándékul kaptak az atyák egy kedves kis Jézuska szobrot. Ezt a kegyszobrot egy spanyol úriasszony küldte a bécsi karmelita nővéreknek. Mivel néhány imameghallgatás már történt vele, átküldték az atyáknak Sárfenékre ajándékul. A kis Jézuskát a prior a karjaiba vette és az egész ház, a hívek seregével karácsonyi énekekkel kísérték a templomba. Az Eszterházy hercegnő is ott volt és díszes, aranyos palástot készített a szobrocskára. Az oltár tabernákulumán helyezték el a szobrot és minden hónapban 25-én tartottak szentszéki engedéllyel egy karácsonyi misét a kis Jézuskánál. A hívek is nagyon megszerették a szobrot és a hónapok 25.-ére még messze vidékről is eljöttek. Battyány József érsek is akárhányszor meglátogatta kedvelt karmelitáit, mindig a kis Jézuskánál misézett. Egy másik csodás szobor volt Szent Anna szobra. Ezt a szobrot egy szász nemes hozta a kolostorba, német luteránus faluból, ahol a szentek szobrait megszentségtelenítették. Sz. Anna szobrot azonban hosszú ideig