Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - P. Alfonz O. Carm.: A sárfenéki karmelita remeteség

aki gondviselésével ilyen előnyös magányt alkotott a rendtagoknak. A zárda helyét nagyon gondosan választották ki, hiszen szem előtt kellett tartani a hagyományos karmelita remeteségek tervrajzait. Az alapkövet a győri püspök áldotta meg. Jelen volt őfelsége III. Ferdinánd, a trónörökös és a háttérben Eleonóra anyakirályné. Mindnyájan három kanál maltert csaptak az alapkőre a szokás szerint. A királyi vendégek résztvettek a szerény karmelita ebéden is. Nagyon ízlett nekik a gyökérleves. Leereszkedő szeretettel beszélgettek el a karmelita atyákkal. Az etikett minden merevsége eltűnt. Hiszen ahol megjelentek, a nép majdnem agyondobálta őket virágokkal. Őfelsége a császár a vesperásre (papi zsolozsma egy része) is elment. Nagycsatos breviárium jól meghúzta kezét. Búcsúzáskor azon óhajról beszélt, bárcsak ő is itt maradhatna a szent magányban, a béke, szeretet és Isten barátságának otthonában. Amikor Őfelsége kocsijára szállt, az előtte hálálkodó perjelnek egy ezer forintost tett a markába. Ezenkívül már elrendelte, hogy a templom szent Illés főoltárát felépítteti. Nagy kőfalat huzat a mértföldnyi terület köré. És örökös miséket alapít. A remeteség közepén kolostor áll, ahol egypáran közös életet élnek, a többiek pedig különálló szétszórt helyeken, az úgynevezett remete lakokban, amely egy kápolnával van összeépítve. A császár ezerforintja tehát a szent Antal remetelakot hozta létre. Mária császárné a szent Joakim, Mária Eleonóra pedig a szent Teréz remetelakoknak lettek alapítói. Lipót főherceg védőszentjének állított emléket. Az anyacsászárné Őfelsége pedig a zárdatemplomot építette és ékesítette kívülről úgy, mint belülről. IV. Fülöp spanyol király rokonaitól értesült erről az alapításról. Neki is anynyira megtetszett minden, hogy védőszentjének kápolnáját és házát felállíttatta. De nehezen jutnék azon nagylelkű egyházi és világi jótevők elsorolásának a végére, ha sorra venném az atyák értékes miseruháit, kelyheit stb. A győri püspök, Trakostyáni Draskovics György a szent István kápolnát és házat építette, mivel nem akart elmaradni a mecénások közül. Az Esterházy herceg arra kötelezte magát, hogy minden évben küld egy hordó bort és néhány mázsa búzát. A hordót az atyák küldték el megtöltésre. Természetesen gondoskodtak róla, hogy egypár kupicára való beleférjen. Vlaskovits győri főesperes egy teljes oltárfelszerelést készíttetett. Az építkezés már annyira rendben volt, hogy 1654. június 1-én megválasztották priornak P. Sándort, aki az alapkövet mint tartományfőnök tette le. A templomszentelési a bécsújhelyi püspök végezte. Erre az ünnepre Őfelsége a császár is eljött. Hogy a nagy tömeget kikerülje, délutánra érkezett meg. Résztvett a vesperáson, amelyet az iderendelt udvari kar énekelt. Azután következett a ház fölavatása, őfelségét és családját a portához kísérték. Itt a prior ünnepélyes köszöntéssel átnyújtotta a remeteség kulcsait a császárnak, őfelsége visszaadta ezen megjegyzéssel, hogy „úgyis jó kezekben lesznek a kulcsok ..." A litániát Püsky János győri püspök végezte, amelyen mindenki résztvett. Mielőtt a felséges vendégek elhagyták volna kedvelt alapításukat, a császár azt írta a krónikába, hogy lelkileg itt marad és idejár imádkozni. A császárné pedig egy olasz szonettet írt be. Azután a főpapok és főurak élén a prágai érsek búcsúztatta el a királyi családot.