Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - P. Alfonz O. Carm.: A sárfenéki karmelita remeteség

c Slárfenéki karmelita remeteséq. A győri karmelita rendház történetének érdekes eseménye,, a sárfenéki kolostor karmelita szerzeteseinek Győrbe való telepedése. II. József császár rendelete oszlatta fel a sopronmegyei Sárfenék karmelita Rend remetetelepét, amelynek szerzetesei a győri kolostorban telepedtek le. A remeteségekben a karmeliták nem végeznek lelkipásztori munkát, egyedül és kizárólagosan a lélek megszentelésének élnek. Magyarországon egyedül Sárfenéken volt ilyen remeteség, amelynek rövid történetét az alábbiakban mutatjuk be. Az 1650-es években nagy volt a buzgalom a megreformált kármelben. A magyar rendtartomány tagjai is szerettek volna a lelki magány céljaira remeteséget alapítani. Igen ám, de se pénz, se posztó. Gondoltak egyet és elmentek az öreg Eleonóra császárnéhoz, II. Ferdinánd özvegyéhez. És nem hiába. A nagylelkű matróna saját hintaján vitte el az elöljárókat a Sopron megyei sárfenéki királyi birtokra, hogy szemeljék ki vágyaik teljesülésének helyét. De az akkori tartományfőnök igen meggondolt ember volt. Azt forgatta eszében, ha már ilyen nagylelkű ez a császárné, hát akkor találhat ennek birtokain még jobb helyet is. Azonban megjárta az ősz Sándor atya. Ugyanis három egymást követő éjjelen azt álmodta, hogy Sárfenék védőszentje szent Anna oltára előtt térdelt és nem tudott fölkelni, így esett a megváltozhatatlan választás Sárfenékre. Azonban az építkezés már nehezebb volt a helyválasztásnál. Rossz hire volt, a gonosz szellemek járása miatt a sárfenéki uradalomnak és falunak. Az udvari kapitány meg azzal ijesztgette a császárnét, hogy a magyarok fellázadnak, mert azt hiszik, hogy várat építenek oda. „Meg azután őfelsége erszénye igen lapos", jelentette a kancellár. A falu azért is zavargóit, így mondták, mert a nagy terület eddig szabad legelő volt. Azonban őfelsége a császárné már ígéretét adta, hogy minden lehetőt megtesz az alapításért. Ezért küldte el Lipót herceget Sárfenékre, hogy ott mindent elsimítson. A herceg mindent megvizsgált és az ellenvetések egyszerre eltűntek. III. Ferdinánd császár Eleonóra őfelsége adományozását kegyesen jóváhagyta. 1644-ben tették le az alapkövet. A telep valóban királyi adomány volt. Hozzátartozott egy erdő, nagy rét, dombok, völgyek, kőbánya, mészégető, sőt még egy tisztaságon csobogó patak is. így minden anyag együtt volt az építéshez. Venni semmit sem kellett, csak vasat, ki építkezés kilenc esztendeig tartott. A krónikás is hálálkodik a jó Istenhez,