Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Rados Jenő: Győr város képének megjavítása

adatot. S hogy Ráday levelében szó lehetett a Murányi Vénusz első kiadásáról (levele nincs meg), arról épen Nagy Istvánnak a Ráday-könyvtárban megmaradt válasza") tanúskodik: „A Nságod hozzám írni méltóztatott Levele szerint jelentettem a Gyöngyösi munkáinak újra való kinyomtattatását Streibig Uramnak; ki-is kap rajta és örömest kinyomtattya, tsak hogy méltóztassék Nsgod azon jó originális Editiokat véle közleni, vagy én hozzám ad fidèles manus által küldeni. Az ezek eleibe tejendő Nsgod praefatioját énis nagyon óhajtom, mert nem régiben-is valakivel disputaltunk arról, hogy vallyon ugyan Gyöngyösi protestáns volté előbb és azután hivatalért lett volté pápistává? én alítottam, a más rész tagadta." Győrött, 20-dik Aug. 1787.) Streibiggel tehát kétízben is — egyszer Révai, utóbb Nagy István — szót értettek Gyöngyösi új kiadásáról, s az utóbbi épen a „jó originális alapján. így kapcsolódott volna a Murányi Vénusz Győrhöz. Hogy mégsem jelent meg akkoriban itt, az nem Streibigen múlt. Ekkoriban fordult Kovásznai Sándor, híres marosvásárhelyi tanár is avval a tervével Ráday Gedeonhoz, hogy kiadja Gyöngyösi munkáit; kérte is tőle a Murányi Vénusz első szövegét. Badics szerint Ráday ekkor ejtette el a győri kiadás gondolatát. Azt hiszem, el is küldte Kovásznainak a kért, ritka könyvet:

erre vall, hogy az 1664-iki kiadás egyetlen meglevő példánya, amelyből Badics kiadásai is készültek, ma is a marosvásárhelyi ref. kollégium könyvtárában van — ez lehet a Ráday Gedeon könyve s Kovásznai hagyatékából kerülhetett oda. — Badics Ferenc igazára vall, hogy Szerencsi Nagy István maga is levelezni kezdett Kovásznaival; Kovásznai pedig általában buzgón váltotta a leveleket a Gyöngyösi-kiadás érdekében. A kiadás kérdése így tolódott el Győrből Marosvásárhelyre s így nem született Győrött újra a Murányi Vénusz. Meg nem jelenésének oka lehetett az is,7) hogy 1789-ben Nagy

István, 1792-ben pedig Kovásznai Sándor is, Ráday Gedeon is meghaltak. 1796-ban Dugonics András kiadta ugyan, két kötetben, Gyöngyösi munkáit, de a Murányi Vénusz hiteles szövegéhez már nem fért hozzá, az ő kiadása is torz-kiadás maradt. Szerencsi Nagy István azonban a Gyöngyösi-kiadás terén kívül is nagyobb figyelmet érdemelne az irodalomtörténet részéről. Abban az időben serénykedett Győrött, mikor itt Révai Miklós, Rájnis József, Fabchich József, Ráth Mátyás teremtettek irodalmi életet, bizonyos, hogy mindnyájukat jólösmerte, törekvéseiknek részese volt. Pálóczi Horváth Adám „meghitt barátjának" mondja őt, s panaszkodik Kazinczynak,8) hogy

„híre nélkül" temették el; emlékét ily c. versben is megörökítette: T. T. Szerentsi Nagy István Ür' halálán tűnődik egy jó barátja.9)

— S ma: Szinnyei még a születése évét sem tudja.10) •) Abafi, Figyelő. 1876. I. k. 182. 1. 7)

így véli Kiss Áron is, Abafi, Figyelő 1877. II. k. 224. 1. 8)

Lev. I. k. 282. 1. 9)

Magyar Mu'sa, 1789. 61. 1. 10)

A győri református egyház halotti anyakönyve szerint — mint Győry Eemér t. Barátom szíves volt értesíteni — „Stef. Nagy Szerentsiensis, minister Ecclae Reftae Jauriensis, Maritus n. Judithae Búzás Bogyaiensis mortuus Ao. aetatis 42, in Cinitte Exteriőre die 4. Jan. Sepultus 7-a Jan." E szerint 1746-ban született.