Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - Énekek Gyűjteménye. Közli: Jenei Ferenc

is. Pápai-Dalt. i. Édes kincsem! kis Ruzsinkám! mért félsz úgy tőlem, Adj egy csókot éjszakára, szökjél el vélem. Leány: Jaj! nem merek, a' Nénemtől, meg-haragudna, Még-talán az házából is könnyen ki túrna. Fi: Hadd duzzogjon, hadd pattogjon az a vén Nénéd, Bolond volnál, hogy ha ôtet jól rá nem szednéd. 2. Véled élni, enyelegni, jaj de gyöngyélet! Karjaid köztt lengedezni, édes képzelet. Ha mi azt a boldog órát fel találhatnánk, S egy mást váltó csőkjainkal boldogéthatnánk. Akkor a Királyi székkel meg nem cserélnénk, Véled kincsem! egy kunyhóban könnyen elférnék 3. Ott a Mindenhatót fogjuk eggyütt imádni, A'ki minket esztendőként fel-fog váltani. Híved fogok hát Te néked holtig maradni. Három ujomat fel tartván hitem le tenni, Hogy kívüled soha senkint én nem szeretek. Tsak Te vagy egyedül az, a kiért én élek. 19. Henrich és Vilhelmina. 1. Henrich nyugszik új hitvese mellyett, Ki sok kincsei bír Rajna táján, De a' mardosó lelki-isméret Kínozza, álmát háborgatván. Éjfélt, hogy kong az óra toronyban, Egy hideg kéz ágya kárpitját Félre rántya, hallotti ruhában Álni látja Vilhelmináját.