Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - Énekek Gyűjteménye. Közli: Jenei Ferenc

17. A' Tusakodás. 1. 4. Gondolatim szünnyetek! Könnyeim ne gyüjcsétek! Eszembe ne juttassátok Az órákat kik el-multak, Légyen elég hivségem, Kit Te néked szenteltem. 2. Emlékezem a helyre. Hói ajánlottam hívségre, Szivem holtig neked adtam, Kezem kezedbe kapcsoltam, Tiszteltelek csókokkai, Bizonyítván azokkal. 3. Az- idő el-enyészett, Minden kedvem elvészett, Hová lett? ki vigasztalta, Bús szívemet nyugosztalta? De egek így rendelték Szivemtől el-rekesztek. Óh keserves szenvedés! Ki tudja mi jelentés? Okozza illy nagy meg vallástr Szívtől szívnek el-távozást? De még is jót reménylek, Bátor nagy kínt szenvedek. 5. Im szól! azért ne kérdjed: Mi lelte bús szívemet? Mert örömöm elvesztettem, Tsak kínokra születtettem: Nem reménylek semmi jót Tsak úgy élek mint a hólt. 6. Még is holtig tisztellek, Szívembe bé rekcsztlek; Ámbár enyim ne lehetsz-is, Igaz szívvel leszek még is; Mert csak te vagy az a szív. Kihez leszek holtig hív. 7. Holtom után síromra, Kérlek jegyezd fel arra: „Itt, ebben a setétségben, Fekszik egy szív csendességben11 „Hogy egy szívtől meg-válla" „Lett véletlen halála."