Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Győr város régészeti katasztere

A régi Arrabona másik középpontja, talán kis fóruma, a mai Széchenyi-tér lehetett. Erre a feltevésre több ok késztet bennünket. Míg a téren magán ezideig nem sikerült római régiségeket találnunk, a déli határán álló házsorok alatt és a bencés gimnázium épületé előtt házalapfalak, a Lloyd-épület alatt különféle római régiségek, a Dunával párhuzamos északnyugati úttest alatt pedig feliratos és domborműves sírkövek jelölik ki régi határait. Hossza egyezett tehát mai hosszával, de szélessége nem érte el a mai szélességet. Igaz ugyan, hogy a tér közepe táján nem történt ezideig 5—6 m mélységű leásás, a kisebb mélységű ásások pedig újabbkori törmelékföldet bolygattak meg, mégis Ht sejtjük a fórumot. Okoskodásunk alapja első sorban az a körülmény, hogy itt, a II. Rákóczi Ferenc-utca széchenyitéri sarkánál találták a győri milliariumot. Itt, a régi Mányoky-ház, később Balogh Kálmán háza sarkánál (ma Rákóczi-u. 2. sz. ház) kerékvetőnek használták a vastag követ két, illetve három darabra törve és csak Viczay Héder főispán vitette ki Hédervárra azon céllal, hogy kastélyában létesíti a győrmegyei múzeumot. Éppen széttört állapota és nagy méretei teszik biztossá azt a feltevésünket, hogy itt, a helyszínen kellett a mérföldkőnek előkerülnie. A sarok védésére kisebb kő is alkalmas lett volna, a kisebb kő szállítása olcsóbb is lett volna, ha máshonnan kellett volna szállítani. Az meg már egyenesen elképzelhetetlen, hogy máshonnan' szállítva a széttört darabok együtt maradtak volna. A Mányoky-ház előtt 1935-ben 4 m mélységre leástak. Két m mélységben érdekes réteget törtek át a munkások. Homokkőlapok feküdtek kb 10 cm vastag kavics és oltatlan mészből készült öntött réteg fölött. A kőlapok vastagsága is átlagos 10 cm volt. A kavicsos mészréteg jellege megfelel az árpási út szerkezetének, de a ráhelyezett kőlapokkal együtt sem olyan erős, mint amaz volt. Úttestre tehát nem merünk következtetni, de egy piac beburkolására elég erős volt ez a szerkezet. Ha csakugyan a piac burkolatára akadtunk rá ezen a helyen, annak elég későn kellett készülnie, még a rómaiak korában is, mert a réteg alatt két koponya és egy római edényfül feküdt a földben, már bolygatott állapot jelzésére. Találtak ugyanott egy hatalmas bazaltkőtömböt is. Az mindenesetre biztos, hogy tervszerű építmény volt ez a burkolás. A kavicsréteget befedő homokkőlapok elárulják a tervszerűséget, mert bár általában összetört állapotbanszedték ki őket a földből, az egyes darabok elárulták, hogy szabályos faragású kövek voltak. A darabok egyike éles egyenes vonalával ennek biztos jele volt. A későbbi korokban azonban a Széchenyi-téren álltak időnként kisebb-nagyobb épületek. így tudjuk, hogy a közepe táján állt a XVII. században a föld alá is lenyúló török börtön, a tér délnyugati szélén pedig házak álltak egy időben, ha csak rövid ideig is. A tér délkeleti sarkán a föld beszakadása egy pincét tárt föl. A nép képzelete rögtön alagutat gyanított a földalatti