Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Győr város régészeti katasztere

üregben. Tüzetesebb vizsgálattal megállapítást nyert, hogy a pince fölött arányrag gyengefalú földszintes ház állt. A Duna irányában egy másik pince is csatlakozott hozzá, és ezen az alapon feltehető, hogy itt házsor volt, de ez 1620 táján már nem volt meg a régi térképek, várképek és telekkönyvek tanúsága szerint. A téglákon talált bélyegek: U és 0 ábrát mutattak. A pince fala mellett vasfokost, öntöttvas ágyúgolyó töredékét, kosaras markolatú kardot és nagy zöld cserépkorsót találtak, A tárgyakat a korsó kivételével a győri bencés Rómer Flómmúzeumban őrizzük. A Széchenyi-tér körül fekvő házakat, illetve azok alapjait régészeti szempontból szemügyre véve első sorban a Lloydépületet kell említenünk. Ennek alapjaiban találták a mult századnyolcvanas éveiben Claudius Nov a nus CIL. III. 47. sz. alatt között diploma honestae missionis-át Traianus korából. Kívüle még terra sigillata cserepek és más apróbb római emlékek rejtőztek az épület alatt. Közelében, a Lloyd-épületet a gimnáziumtól elválasztó úttest alatt feküsznek a mélyben a már említett freskós római épület alapfalai. A gimnázium alapjaiból egy lovassírt ástak ki 1894-ben. Kengyele annyira szokatlan alakú, hogy a. Győr környékén ismerős kengyeltípusok alapján nagyon nehéz a sír korának meghatározása. Nem hasonlít a korai népvándorlás kengyeleihez sem. a honfoglaló kengyelekhez sem, viszont hétméteres mélységben való előfordulása kizárja az újabb kort. A bencés ház kútjának mélyéből CON töredékes feliratú római tégladarab ismeretes. A Széchenyi-tér délnyugati házsora alatt előforduló római házalapfalakat rnár szintén említettük. Itt nevezetesebb lelőhely a Viczay—Mayer-ház, most 12. sz. ház alapja. Már 1868-ban római mécsest, majd kilenc téglából összerótt koporsót ástak ki alóla. Egyik téglán retrográd írással az ARIANIS-felirat olvasható. Ezen a tájékon 1904-ben „őskori" kígyófejes nyilt ezüstgyűrűt és két széttört fibulát is találtak. A fibula alakja nagyon szokatlan. Márton Lajos népvándorlásinak tartotta őket, a nép vándorlási régészek előtt azonban szokatlan volt ez a típus. Teljesen azonos fibula-típus ismeretes a wolfsheimi germán aranykincsben, mely a Kr. u. 375. év tájára datálható.*) Teljesen hasonlói találtunk még a később tárgyalandó Üjszállási kelta és Árpádkori temetőben is. A mi fibuláink mind bronzból készültek. A Viczay—-Mayer-házzal szemben fekszik a régi Heinzl-ház. Ennek alapépítményében egy faragott kősírt véltek látni elődeink, de kibontása sok költséggel járt volna s ezért a falban hagyták. A Széchenyi-tér Dunával párhuzamos házsorában csak a Zittritsch-ház (4. sz.) alapjai rejtettek napfényre került római *) L. Herbert Kühn: Die vorgeschichtliche -Kunst Deutschlands, Prop*'-. Îiien-Verlag-Berlin, 403. I.)