Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lengyel Alfréd: A bácsai boszorkányper

„inkább a vízbe ölöm magamat, mintsem a hóhér pallosára menjek." De hogy mivel kapcsolatban mondotta ezt a boszorkány, azt nem tudta megállapítani. A negyedik tanú, nemes Kövér László, eskü alatt vallja, hogy mióta csak vissza tud emlékezni, mindig úgy hallotta és tudta, hogy Tóth Ilona valóságos boszorkány, mivel már sok embert megvesztett és megrontott a faluban. A korcsmárosné esetével kapcsolatban elmondja, hogy a kritikus estén suttogást hallott a ház udvarán s amint közelebb ment, megértette, hogy Szüts György vallatja boszorkány feleségét, vájjon ő vesztette-e meg Horváth Ádámnét. Szütsék ugyanis abban az udvarban laktak, ahol a tanu. Azt is hallotta, amint Tóth Ilona erre azt válaszolta: „Igenis én." Többet, sajnos, nem érthetett meg a párbeszédből, mert a boszorkány bement a lakásába. Az ötödik tanu, nemes Varjú András, mindjárt vallomása elején kijelenti, hogy Tóth Ilonát Bácsa helységben mindenkor tudákos asszonynak tartották, akitől mindenki félt a faluban. Ha valaki ugyanis valamilyen okból kifolyólag gyanakodott reá, azt nyomban megvesztette. Magával a tanúval is megtörtént egy alkalommal, amint háza előtt állott, hogy oda ment hozzá a boszorkányos asszony és szilvát kért tőle. Minthogy azt gondolta, a feleségénél, ki bent volt a szobában, még lesz egy kevés szilva, beküldte Tóth Ilonát e szavakkal: „menjen be kend Ilona a szobába és kérjen az asszonytól." A boszorkány azonban hiába ment be a szobába, mert már elfogyott a frissen szedett szilva. Közben a tanu a saját szilvás kertjébe ment, hogy magának szedjen egy kis gyümölcsöt. Tóth Ilona ezt meglátva, elébe sietett, de Varjú András nem kínálta meg, mert abban a hitben volt, hogy feleségétől úgyis már kapott szilvát. A boszorkány erre háta mögé kerülve, megtaszította őt és utána gyorsan elsietett mellette, miközben haraggal e szavakat mondta feléje: „Dicsértessék a Jézus Krisztus." A tanu, amint Tóth Ilona megérintette ruháját, rögtön érezte, hogy a hideg futott végig egész testén s valóban, amire házába ért, nagyon rosszul lett, úgy hogy ágynak kellett dőlnie. De alig feküdt le, amikor hirtelenül egy darázs jelent meg az ágya felett és meg is marta volna, ha felesége gyorsan be nem kötözte volna fejét. A hideglelése pedig sehogysem akart megszűnni, sőt ellenkezőleg, még egy hétig kínozta éjjel-nappal. Közben egyik napon be kellett mennie a győri vásárra, ahol valami elhalaszthatatlan dolga akadt, bármennyire gyöngének is érezte magát. Amint épen a városnak tartott, a pataházai kertek végében ismét megjelent a feje felett a múltkori darázs és egy pillanat alatt az arcának esve, a szeme alját úgy össze-vissza marta, hogy annak egész tájéka feldagadt és megkékült. Azután hirtelen elrepült, anélkül, hogy a tanu megfigyelhette volna, hogy milyen irány felé tűnt el a titokzatos jövevény. Hazatérve a vásárból, elmesélte feleségének a történteket és ekkor derült ki, hogy bizonyára a boszorkányos