Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója
is anyagi áldozatokat kívánó főpásztori terveket és támogatták azok megvalósításában. A székesegyházi oltárok, képek, szobrok, felszerelési tárgyak megújulnak, gyarapodnak, s mindig több lesz a misealapítványok száma. Az eddig vezetett győri krónika mögött nem vonultatja föl a hivatásának élő Telekesy azokat a viharokat, melyek az ország politikai és vallási életét az elégedetlenség forradalmi útjára terelték, de 1683-nál kénytelen felfigyelni a török háborús megmozdulására. Győr körülvétele közvetlenül érintette az egyházmegye, a káptalan és' templom érdekeit, sőt őt magát is.'Előrebocsátott életrajzából ismerjük menekülésének és bujdosásának történetét. Mikor kb. 15 hónapig tartó izgalmas távollét után visszatérhetett győri házába, hat kanonoktársa hiányzott a káptalanból, melynek életét gondokkal felhőzte a kétszer is megismétlődő pesti?, a kuruc mozgalom, a török háború és ennek anyagi létet érintő következményei. A püspök megértő bírálója volt nehéz helyzetüknek. Üresedésben hagyta a stallumokat, sőt átengedte a jó.. javadalmazású pápóci prépostság Jövödelmét és visszaadta az . egykor lovagrendi kónyi birtokot, melyet jelentékeny időn át saját kezében tartott. Telekesy tárgyilagosan megjegyzi, hogy ekkor már reménye volt az érdemekben gazdag, de koros főpapnak a Szelepcsényi György halálával megüresedett esztergomi érsekség elnyerésére. Mielőtt lemondott volna győri püspökségéről, érzékeny veszteség érte: az általa épített papnevelőintézeti ház, Abele császári biztos szolgáinak gondatlansága következtében elhamvadt a pápóci prépost és más két káptalani ház társaságában. A távozó püspök nemcsak azt ígérte meg, hogy a szemináriumot felépítteti, hanem* azt is, hogy új alapítványt tesz és a régiekről szabályos oklevelet állít ki. Azzal búcsúzott káptalanétól, hogy csak testben távozik, lélekben közöttük marad. „Ezt a mai napig tapasztaljuk", -— fejezi be Telekesy róla szóló megemlékezését 1689-ben. Utódjától, gróf Kollonich Lipóttól nem ijedt meg a tőzsgyökeres magyar Telekesy. Részletesen ismertettük az „Arca Noe" alapján a szerény Telekesy szerepét iaz országban jól ismert bíbornok-püspök győri székfoglalásában.127 ) Az ünnepségek lényeges részleteinek megörökítése után elbeszéli látogatását és a káptalannal tartott atyai megbeszélését. Kiemeli, hogy az új főpászor megígérte, hogy a káptalan javaslata és kérése nélkül nem nevez ki új kanonokot. Az első esetben így is járt el, de már a következő alkalommal három új testvért küldött az egy* házmegyei papok közül a káptalan megkérdezése és kérése nélkül. Bár nem tetszett az ígéretszegés, beiktatásuk megtörtént —* „tacente et ne contradicente Capitulo". A győri nagy alkotások kora, úgy látszik, lejárt. Az „Arca 127) L. feljebb, továbbá Szabady Béla „Kollonich és Győr" című értekezését a Győri Kisfaludy Irodalmi Kör negyedik' évkönyvében, a „Hét esztendő"-ben, 69—75. 1.
