Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Gálos Rezső: Rájnis József. 1741—1941

Berzsenyi gyönyörű ódája is emlékeztet. A Pozsonyban megjelent Vérgilius-fordítást, az eklogák átültetését egy Győrött élt olasz művésszel illusztráltatta. Győrött jelen meg egy matematikai tanulmánya a kör négyszögesítéséről. A püspököktől az olasz piktorig, a distichonokban beszélő győri szolgáló-leányoktól a kör négyszögesítéséig tarka színekben néhány kiragadott győri vonatkozás az, amit a fentiekben összeszedegettem. Hozzáteszem még, hogy Rájnis nagyon szellemes ember volt. Ötleteit zamatos magyarsággal szőtte írásaiba s mondanivalóit bőven fűszerezte anekdotákkal is. Különösen Bacsányi Jánossal folytatott vitái elevenek szólásaival. * „Emlékezzünk régiekről." Rájnis József születésének most volt kétszázadik évfordulója. Ha az emlékezést érdemeivel is megszolgálta (nevét az iskolakönyvek is emlegetik), kétszeresen kijár az a győriektől néki, mert hű fia volt városunknak. Mozaikokat raktam föl győri életéből. De a kövecskékből csak akkor lesz egész kép, ha a költő irodalomtörténeti jelentőségét is hozzárajzoljuk néhány vonással. A XVIII. század a régi magyar verselést örökölte az előzőtől, amelyben Zrínyi nagy eposzát éppen úgy négyesrímű tizenkettesekben írta, mint Gyöngyösi a maga töméntelen munkáját, gyöngyösi e verselést kicsiszolta és kifinomította, követői elkoptatták. Mintha a verselés fejlődése nemcsak megállt, hanem hanyatlásnak is indult volna, — ráadásul a négyszer ismétlődő rím unalmassá vált, vagy már játék lett belőle. Kazinczy jegyezte föl, hogy egy Erdődy Lajos nevű szabolcsi főszolgabíró így siratta el Mária Teréziát: ..; S ki ne sírna, midőn ily nagy élet megholt, . Mely élet sok élők éltének éle volt? Sokat nevelt, tartott, táplált, ha egyszer szólt; Kinél bolt gazdag volt, jaj! magát zárja bolt. Äz efféle ellen franciák, németek kezdtek a maguk költészetében is hadakozni, a komolyabb, jóízlésű, tanult tudósok és költők nálunk is megsokalták. De míg külföldön a rímtelen, különösen anakreoni költészettel váltották föl a megunt rímfaragást és Anakreonon, Horatiuson át egy más világba, a föl-, világosodás rokokó-költészetéhez jutottak el, nálunk a fordulatot néhány jezsuita teremtette meg. Mindháromnak nevét említettük már. A csécsényi születésű Molnár János volt az egyik. Q egy prózai munkáját hintette tele hexameteres sorokkal. Az ekkor Komáromban élt Baróti Szabó Dávid volt a másik. Neumayr jezsuita latin poétikájából próbált verseket időmértékes formában magyarul ejtegetni. Ez azután annyira megtetszett neki, hogy mindent efféle versekben írt meg; nemcsak azt, hogy küldjenek neki Győrből, ha nem drága, gyertyát, mert amit a komáromi gyertyamártogatók készítenek, az rossz, hanem drá-