Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Gálos Rezső: Rájnis József. 1741—1941

kes verselésben érvényesülnek teljességükben. Volt ebben valami büszke öntudat, élt benne egy hagyományos gondolat: a magyarhoz minden illik! Ezért volt kevély Rájnis, a jó, a derék Rájnis is: a magyar mértékes verselés fölfedezése hozzá fűződik! A maradandóság, a halhatatlanság gondolata, amelyet a humanizmus óta ez a csoport hirdetett először, fölélt és naggyá lett benne. De ő még tovább ment magyarságában. Később már azt is hitten-hitte, hogy a magyar nyelvben már eredetileg is megvolt az időmértékes lejtés, és közmondásokon túl már a nép ajkán is — hexametereket keresett. így jegyezte föl öregkorában a Magyar Parnassus c. kéziratul maradt munkájában, hogy Győrött két cselédleány a hidegben fát hordott a házba s az egyik be akart menni melegedni, mire a másik* Majd mingyár elvégezzük. Gyere, Panni, ne menj oe! Emez így felelt rá: Már eleget fáztam, most melegedni megyek. A distichont - mely, ime, nem iskolából került — nemcsak természetesnek, nyelvünkhöz illőnek, sőt a kiejtéssel, hanglejtéssel egyezőnek, hanem egyszerűen népiesnek tartotta, ameíy mindétig élt a magyarban, miként a győri példa bizonyítja. Példáival és egész élete történetével így mutatkozik Rájnis mindenképen győrinek. Nemcsak szerette városunkat, hanem ide is nőtt s csak akkor ment, 65 esztendős korában, tovább, mikor itt már nem tudott megélni. S amíg itt volt, természetesen részese volt városunk életének és tevékeny munkása annak az irodalmi életnek, amely az ő, Révai, Fabchich, Rát Mátyás, Németh László, Kis János, Szerencsi Nagy István és mások buzgólkodásából, Niczky, Paintner, Fejér György főigazgatókkal együtt a fölvilágosodás korában néhány évtizeden át országos jelentőségű lett s amelynek Jenéi Ferenc már hú képét adta. Győri emlékei közül külön is megemlítem a Zichy Ferenc gr. aranymiséjére írt ódáját és azt a dallamos, szép Pásztori dalt, talán legszebb költeményét, amellyel Szily János nagyprépostot; a későbbi szombathelyi megyéspüspököt ünnepelte, mikor knini c. püspökké szentelték: Menj elébb, kicsinyke nyájam! Menj legelve, játszadozva, Éljed el napott-napestig A mosolygó szép füvecskét; ] Bátran ízleld a fplyáskát, Mely igen friss kútfejekről Mindenünnen csergedezvén Tér-mezőket élteti. Jutott Fengler püspöknek is egy óda, de már ez latinul, s így ünnepelte Nóvák Krizosztom főapátot is. Győrött írta A magyarokhoz c. hatalmas ódáját, melynek rezignációjára, sőt egy-két kifejezésére Haj, haj! ha fegyvert fogva kivesztenéd A rád süvöltő vlpera-tajzatot... • •