Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

SZEMLE - Könyvszemle

cïzemle DCäfigaszemLe. DR. CSIZMADIA ANDOR: A magyar városi jog. (Reformtörekvések a magyar városi közigazgatásban. — Kolozsvár, 1941, 227 lap.) Talán szokatlan módon, személyes vonatkozásokkal kezdve a recenziót, a szerzőt — úgy hiszem — nem kell a „Győri Szemle" közönségének bemutatni. Mint Győr város szülötte és ma a szerzővel együtt Kolozsvár város polgára, kettős jogcímen is örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a városi igazgatás e kitűnő elméleti és gyakorlati szakértőjének legújabb munkáját ismertessem. Csizmadia Andor műve bevezetőben a város jogászi fogalommeghatározásöt adja, jól Ismerve fel a definiciö elemeit a külön területben, lakosságban és a Késségekénél fejlettebb jogi szervezetben. A korszerű közigazgatástudományi felfogás szemszögéből nézve csak azt sajnálhatjuk ezzel kapcsolatban, hogy nem terjeszti ki vizsgálatát a jogi keretek mögött meghúzódó ténybeli ismérvekre (települési forma, laksűrűség, népesség összetétele, építkezés, közművek stb.), amelyeknek pedig meghatározó szerepük van annak eldöntésénél, hogy milyen helyi közületekre alkalmazzuk a jövőben a városok számára alkotott jogszabályokat. A magyar városi jog kezdeteiről szóló fejezetben meggyőzően fejti ki a szerző, hogy főleg dunántúli városaink kultúrája a rómaiak alapította városi élet egyenes folytatását képezi és nemcsak a középkorban külföldről bejött telepesek tevékenységének köszönhető. Legtöbb Árpádkori városunk lakosságának nagyobb része kimutathatóan magyar. A királyság első századaiban a városok jogi helyzetét az uralkodó által adott privilégiumlevelek szabják meg. A városlakók kiváltságai között szerepelnek a bíró-és plébánosválasztás, a külön bíráskodás, a vám- és harmincadmentesség, a szabad végrendelkezés, a vásártartási és árúmegállító jog stb. Ezzel szemben adózási, valamint katonáskodási, várépítési és várvédelmi kötelezettség terhelte őket. Legfőbb szerveik a bíróból és 12 esküdtből álló tanács, valamint az ingatlantulajdonosokat és a többi városi adófizetőket magába foglaló ú. n. kommunitás (később nagytanács, vagy külső tanács) voltak. Plasztikus és sokoldalú képet ad Csizmadia Andor könyve a XVII— XVIII. század városi jogáról. E korszak első felében a török hódoltság és Erdély különválása következtében a fejlődést csak a nyugati csonka országrészen lehet folytonosnak nevezni. Itt a városoknak a király által való önállósítását a nagybirtokosok és a megyei nemesek gáncsolni igyekeztek. Győr is csak erős küzdelem után tudott felszabadulni a káptalan földesurasága alól és nyerte el 1743-ban a sz. kir. városi rangot, amelyet 1751-ben — nem minden vonakodás nélkül — iktatott törvénybe az országgyűlés. — Sok vita folyt a városokban a bíróválasztás módjáról, míg végül az a gyakorlat alakult ki, hogy a nagytanács dezignálta 2—3 évenként a tanácsnokok közül; az esküdteket ugyanis ebben az időben már tanács-