Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
SZEMLE - Könyvszemle
nokoknak nevezték és ezek szolgálata élethossziglan tartott. A XVIII. században terjed el a városokban (német hatásra) külön polgármesteri tisztség szervezése, eleinte az anyagi ügyek intézésére a bíró mellett, később már a város első tisztviselőjeként. A tanácsnokok egyike, a kapitány végezte a rendőrségi tennivalókat; emellett az egyes kerületekben ú. n. fertálymesterek is működtek. A nagytanács („választott polgárság") élén a „szószóló" állott, ő fejezte ki a polgárok kívánságait. Az irodai munkákat a jegyző végezte, akinek tisztségén kívül más hivatalnoki állások is kialakultak. Ismerteti Csizmadia a polgárok közé való felvétel módját, valamint a városok hatáskörét is, amely ebben az időben bíráskodási, közigazgatási és gazdasági ügyek intézéséből állott. Érdekesen tárja elénk a szerző //. József városigazgatási újításait, amelyek főleg a polgármesterek állandósítására, továbbá a tisztviselők képzettségének és fizetésének emelésére törekedtek. Különösen tanulságosak azután azok az alapos fejtegetések, amelyek az 1790 : LXVI1. t.-c.-el az országgyűlés által kiküldött „publico-politicai" bizottságnak gróf Majláth József előadmánya alapján 1793-ban elkészült, a városok helyzetének újjárendezésére törekvő javaslatát mutatják be nekünk. Ez a törvénytervezet a Martinovics-féle összeesküvés és a napóleoni háborúk miatt sohasem került az országgyűlés elé. Ehelyett az 1827 : Vili. t.-c. egy másik bizottságot jelölt ki újabb javaslatok kidolgozására, amelyek azonban szintén nem jutottak el a törvényhozási tárgyalásig. Mindkét említett tervezet a városi tanács túlságos megmerevedésének a „választott polgárság" nagyobb befolyása útján való megakadályozását, valamint az egyszerű és hatályos kormányfelügyelet biztosítását célozta. Az 1843—44.-1 országgyűlés alkalmával a városok (amint ezt például a Zánthó Mihály és Hergeszell Ferenc győri követek részére adott utasítás bizonyítja), halaszthatatlannak látták a jogaik és szervezetük szabályozását; az országgyűlés által küldött, immár harmadik „regnicolaris deputatio" által kidolgozott, haladó szellemű munkálat végre országgyűlési tárgyalásra került, de a főrendi táblának a választójog kiterjesztését és a vagyoni cenzus leszállítását illető konok ellenkezése miatt nem válhatott törvénnyé. Végre a „népek tavaszának" lelkes hangulatában került bele a Corpus Juris-ba az 1848 : XXJIl. t.-c, amelybe nagy sietséggel vették fel a városokra vonatkozó legszükségesebb intézkedéseket. A kiegyezés utáni időkről szólva szerző a törvényhatóságokat és a községeket szabályozó 1870 : XLII. és 1871 : XVIII., majd az ezek helyébe lépett és részben ma s hatályos 1886 : XXI. és XXII. t.-c.-kel foglalkozik. Helyesen mutat rá arra, hogy ezek a törvények „szerencsétlen házasságokat" hoztak létre akkor, amikor a vármegyei és városi törvényhatóságokat azonos jogi keretekbe vonták bele, a külön törvényhatóságot nem alkotó (akkor rendezett tanácsú, ma megyei) városokat pedig a községekkel együtt szabályozták. 1886-ban vette különben kezdetét a városok érdekvédelmi tömörülése, először ia polgármesterek országos értekezlete formájában; ez vezetett nem sokkal a világháború előtt a magyar városok országos kongresszusának életrehívására. Méltatja még Csizmadia a Harrer Ferenc által 1909-ben az összes városokra vonatkozólag készített, alapos törvényjavaslatot és az azóta napvilágot látott többi tervezeteket (1918-as
