Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Dalló Gyula: A közigazgatás egyszerűsítésének lehetőségei Győrött

tekét, melyek az általános közigazgatási hatóságok (vármegyei, városi és községi közegek) közreműködését teszik szükségessé, a közigazgatási eljárás egyszerűsítése szempontjából átvizsgálja, megfelelően módosítsa, és a fennmaradó, valamint a módosított rendeleteket szakonként gyűjteménybe foglalva kiadja." Ezt a rendelkezést még a mai napig sem hajtották végre. A fentebbi törvény 38. §-a felhatalmazta a belügyminisztert, hogy a törvényhatósági és megyei városok, valamint a községek pénzkezeléseire és számvitelére vonatkozó, lehetőleg egységes alapelveket rendeleti úton megállapítsa. Ebből a rendelkezésből sem lett semmi. A 34. § felhatalmazza a belügyminisztert, hogy az ügyviteli szabályokat lehetőleg egységes alapelvek mellett, rendeleti úton szabályozhassa. A rendelet 28 év multán jelent meg, de a városnak az a szabályrendelete, melyet ennek szellemében alkotott, még nem nyert kormányhatósági jóváhagyást. De nem szabad a fenti szavak alapján véleményt átkötni magáról a kérdésről. Az egész magyar közigazgatás egyszerűsítése olyan emberfeletti feladatok elé állítja az illetékeseket, hogy belátható időn belül még nem várhatjuk a kérdés gyökeres megoldását. Gondoljunk csak arra, hogy az adatoknak milyen tömegét kell feldolgozni ahhoz, hogy az úgyszólván községenként, törvényhatóságonként változó rendszereken bizonyos tervszerűség, egyszerűsítés és egységesítés legyen keresztülvihető. De azért, mert a kormányintézkedés késik, még nem kell megállnia az egyszerűsítés ügyében való munkának. Magunknak kell keresnünk a törvényadta és a jogszabályok által megengedett kereteken belül azokat a lehetőségeket, amelyek által közigazgatásunk egyszerűsítése mégis keresztülvihető. A közigazgatás egyszerűsítését három irányban kell elérnünk. Arra kell törekednünk, hogy közigazgatásunk jó, gyors és gazdaságos legyen. Ennek a három tulajdonságnak ellentétes sarkpontja a bürokratikus közigazgatás, illetve a munkaerők kihasználásának helytelensége. A BÜROKRÁCIA ELLEN kell tehát elsősorban felvenni a harcot, ha egyszerűsített közigazgatást akarunk. A bürokrácia lényegére Weis István a következő szavakkal mutat rá: „A bürokrácia lényege abban áll, hogy a tisztviselő hivatalnokká válik, aki nem az ügyet nézi, hanem az aktát, és akire nézve állása nem hivatás, hanem megélhetés. Nem: arra törekszik, hogy a lehető legjobban és legegyszerűbben intézze el az ügyet, hanem teljesen elveszti érzékét a gyakorlati élet követelményeivel, a fél érdekével szemben. A bürokrata a Faguet által oly szépen megírt betegségben, a felelősségtől irtózásban szenved, és munkájának csupán kerete, de nem tartalma érdekelvén őt, igyekszik a felelősséget másra, a felsőbbre áthárítani." „A bürokrata dolgozik a sablonok szerint, ő nem veszi