Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Dalló Gyula: A közigazgatás egyszerűsítésének lehetőségei Győrött

észre azt, hogy az akták labirintusában már lehetetlen a tájékozódás, és neki közömbös az, hogy míg ő az aktán kérődzik, kint az életviszonyok megoldatlanok. Ez a bürokrácia az, ameíy nálunk a legtöbb szakigazgatásban, — amelyek amúgy is hajlamosabbak az egyoldalúságra, — a rideg hivatalszoba-szellemet bevezette, ez ragadott főtisztviselőket olyan mondásokra, mint amilyen volt az is, amit egy különben kitűnő főtisztviselőtől hallottam, hogy ő nem a józan ész, hanem saját szakmájának jogszabályai szerint intézkedik, józan eszét hivatalán kívül hagyja." Weis Istvánnak sötét rajza ellenére is sok dologban van igaza. Ezt a kérdést Győr városa megfontolta, azért vizsgálatot kezdett abban az irányban, hogy megállapítsa a város közigazgatásában a bürokratizmus fokát, a létszámviszonyok pontos megállapítása és a ma szükséges személyzet munkaerejének kihasználásáról való tájékozódás alapján. De itt még nem lehet megállni, hanem az esetleges egyszerűsítések mellett a bürokratizmus kiküszöbölésének módját is kutatnunk kell. Maga a kiküszöbölés már erőteljes lépés a közigazgatás egyszerűsítése, tehát jósága, gyorsasága és gazdaságossága (takarékosság) felé. A jó közigazgatás két alapfeltétele a képzett tisztviselő és a pontos jogszabály. A tisztviselőképzés szolgálatában állnak azok a továbbképző tanfolyamok, szemináriumok, melyek immár több éve folynak. Az előadók a városi tisztviselők közül kerülnek ki első sorban. Nagyon természetes, hogy az előadások a tisztviselőképzésnek bizonyos szempontok szerint való kiegészítését célozzák, és a haladó élet által felvetett gyakorlati kérdések megtárgyalását teszik lehetővé. Ebből a szempontból nézve a szeminárium feltétlenül nagy és hézagpótló szerepet tölt be. Jelentősége pedig a továbbfejlődéssel mindinkább fokozódik. A továbbképzés azonban nem maradhat ezeken a városházi előadások keretein belül. A szaktisztviselők időnkénti szaklovábbképzése is célul tűzendő ki, miként ezt a tanári rendnél tapasztaljuk a nyári továbbképző egyetemi tanfolyamokon. Hozzátesszük, hogy a kezelőtisztviselők továbbképzése sem maradhat el, mert ennek is csak jó eredménye volna tapasztalható. A kezelőtisztviselők továbbképzése annál inkább megokolt, mert eléggé alacsony színvonalú iskolai képesítést kívánnak a kezelőtiszttől. A középiskola négy osztályának elvégzése igazán nem lehet elégséges előkészület pl. egy, az irattárba beosztott kezelőtiszt képesítésére. Nálunk nem kívánnak ugyanis külön kezelőtiszti vizsgát, bár a minisztériumokban a vizsgázatlan kezelőtiszt nem is nyúlhat az iratokhoz, még kevésbbé működhetik önállóan. Az iratkezelés terén fellépő nehézségek és akadályok elárulják, hogy valami hiánynak kell lenni a rendszerben. így pl. megállapítható, hogy a kezelőszemélyzetnek nincs közvetlen