Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Ujlaki Géza: Az értéktermelő hűtőház I.

ségű árukat produkálnak, valamennyien abban a hibában szenvednek, hogy az eljárás magán az árun lényeges elváltozásokat okoz. Az áruból lényeges alkatrészeket von el, vagy ad hozzá, amelyek az áru színét, ízét, eredeti összetételét lényeges mértékben megváltoztatják, úgy hogy annak eredeti felhasználási módja a legtöbb esetben nem is lehetséges. Évszázadok óta törekszik az ember arra, hogy olyan konzerválási eljárást találjon, amely az áru eredeti összetételét, ízét, színét, tápláló erejét a lehető legnagyobb mértékben megtartja. Fokozott fontosságot nyert ez a cél az utolsó évtizedekben, amikor a tudomány felismerte a vitaminok jelentőségét, de egyúttal azt is, hogy a vitaminok a melegre és a különböző vegyi behatásokra milyen rendkívül érzékenyek. A tudomány mai álláspontja szerint leghelyesebb útra az a régi tapasztalat vezetett el, hogy az élelmiszerek hideg időben sokkal tovább tarthatók meg eredeti mivoltjukban, mint a melegben. Kézenfekvő volt tehát az igyekezet az élelmiszereket olyan módon konzerválni, hogy azok a legmelegebb nyár idején is lehetőleg olyan körülmények mellett tároltassanak, mint télen. A jéggel és hóval való hűtés már évezredekkel ezelőtt használatos volt, sőt Kínában már a XII. században termeltek hűtőkeverékekkel mesterséges hideget, de a géphűtés mégis csak a mult század hetvenes éveiben indult hódító útjára. A XIX. század közepén Anglia, aki akkoriban a világ első ipari államává lett, rendkívüli élelmezési nehézségekkel küzdött. Természetesen bizottság alakult, amely különösen az iránt a lehetőség iránt érdeklődött, hogyan lehetne az óceánon túli országokból húst és egyéb élelmiszereket áthozni. A bizottság pályadíjakat tűzött ki és gondosan megvizsgált minden javaslatot, de annak dacára, hogy több mint kétszáz szabadalmat adott ki ilyen találmányokra, 1881-ben feloszlott, anélkül, hogy a konzerválás módjára kitűzött pályadíjat kifizette volna. Pedig ezekben az időkben már meg volt a találmány. Már 20 év előtt alapított Sydney-ben egy fagyasztótelepet Thomas S. Mort, Nicol francia mérnök társaságában. Mort találmányát diabolical idea-nak, pokoli eszmének nevezte, amit azt bizonyítja, hogy találmányának világraszóló jelentőségével teljesen tisztában volt. Harminc éven keresztül készítette elő Mort az első fagyasztott hússzállítmány küldését Angliába. A kísérlet megbukott. Amikor az erre a célra felszerelt hajó megrakodott, kitűnt, hogy már a kikötőben kimozdultak helyükből az összes hűtőcsövek, így tehát a húst sürgősen ki kellett rakni. Két év múlva Mort meghalt, miután 80.000 fontnyi saját és 20.000 fontnyi kölcsönzött pénzt veszített pokoli ideáján. Utódai, Tellier és mások, a problémát mégis ugyanezen az úton oldották meg. A háború alatt a fagyasztott húsipar példát-