Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Ujlaki Géza: Az értéktermelő hűtőház I.

egy része egyáltalában nem értékesíthető. Ilyenformán nemcsak a termelő károsodik, hanem nagyértékű nemzeti vagyon is veszendőbe mehet. c) A rendes termelési időszakban ilyenformán mutatkozó túltermelés rendesen csak relatív és látszólagos. Megfelelő elhelyezési időbeosztás esetén az elhelyezési lehetőség lényegesen emelhető. d) A fogyasztó szempontjából a megfelelő időben való és huzamosabb jellegű kínálat megakadályozza az árak szélsőséges ingadozását, különösen pedig a túlságos magasra való felugrást. e) A klasszikus nemzetgazdaságtan elméletei (Thünen Henrik mezőgazdasági körei) a legfontosabb élelmiszerek termelési lehetőségeit a nagyobb fogyasztópiacok körül igen szűk térre korlátozzák. Megfelelő konzerválás útján ezek az orthodox elvek alapján megállapított körök igen széles mértékben kitágíthatok. f) A nagy városok élelmiszerellátásához szükséges nagytömegű élelmiszereket hosszabb időn át tárolni kell és azokat olyan mértékben kell szállítóképessé tenni, hogy a városok szükséglete ne csak a közvetlen környékről legyen kielégíthető. Igyekezni kell tehát, hogy úgy a termelési, mint értékesítési lehetőségek térben is, időben is az optimumig legyenek kitágíthatok. Ezeket a szempontokat a külkereskedelemmel kapcsolatban is tekintetbe kell vennünk. De ezeken túl számolnunk kell azzal is, hogy a) országos érdek, hogy kivitelre szánt árucikkeinket akkor vigyük ki a külföldre, amikor azokért a lehető legmagasabb árakat érhetjük el, b) a kivitelre szánt árut nagyobb tételekbe kell összegyűjtenünk s azokat a külföldi piac kívánságainak megfelelően kell szortíroznunk. (Nagyobb mennyiségű és jobb minőségű áruval nemcsak versenyképesebbek vagyunk, hanem a szállítási és értékesítési költségeket is csökkenthetjük.) c) áruinkkal oda kell eljutnunk, ahol arra a leginkább szükség van, tehát gyakran igen nagy távolságokra, d) az árukat a nagy távolságokra való szállítás dacára is eredeti frissességükben kell megőriznünk. (Az áru elváltozásai — penészedés, cukrosodás, savanyodás, kiszáradás, rothadás, csírázás stb. — a kivitelt lehetetlenné teszik.) EZEK a meggondolások parancsolóan írják elő, hogy a termelt árut a természetes behatásoktól valamiképen függetleníteni kell. Mesterségesen késleltetni kell a beérést, lehetőleg hosszú ideig megakadályozni az elromlást. Az áruk konzerválásának problémája igen régi keletű. A szárítás, sózás, savanyítás, füstölés, pácolás, vermelés, különböző segédanyagokkal való befőzés, pastörizálás, sterilizálás mind ezt a célt szolgálják. Ezek az eljárások, bár kitűnő minő-