Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

VERS - Dr. vitéz József Ferenc kir. herceg: Mécses az éjben

alatt a pénzforgalmi index 227,81, Nagy Konstantinus alatt 612,90, fiainak uralma alatt 491,40. Ha figyelembe vesszük, hogy a Nagy Konstantinustól kezdett pénzinfláció fiainak uralma alatt is tartott, nyilvánvalóan látható, hogy valamilyen újabb szétdarabolási tünet eredménye a kisebbedő indexszám. És csakugyan ezt mutatja a nagy császár fiainak egymás ellen folytatott harca, amikor a birodalom egységének megszakadásával és a háborús viszonyok közt, nem maradhatott vidékünk az egész birodalom területével olyan szoros kapcsolatban és békés érintkezésben, mint a béke korábbi évtizedeiben. A mellett tudjuk azt is, hogy a provincia területén 334-—36 közt hatalmas barbár (gót, szarmata, vandál) telepítés történt. Azt meg elképzelhetjük, hogy az új telepesek nem voltak arra alkalmasak, hogy a vidéknek a birodalom többi részével való kapcsolatait fenntartsák, éppen kisebb műveltségük miatt. De azonkívül a pénznek a halott mellé való behelyezését sem kívánta vallási felfogásuk. Elég sok pénz nélkül eltemetett sírt találtunk ebből az időből magában Győr városában is. A hanyatlás ettől kezdve állandó lett, és gyors iramban vezetett a római uralomnak vidékünkön való megszűnéséhez. Julianus uralmának pénzforgalmát már a 294-es index mutatja, Jovianusét a 132-es, I. Valentinianusét 116, Valensét pedig 96,42. A barbár betörések és pusztítások mind sűrűbbekké és mind veszedelmesebbekké váltak. A provinciálisok élete és vagyona állandó veszélyben forgott. 374-ben hatalmas quád támadás érte a provinciát. Aquincumot romba döntötte a támadás, két légiót levágtak a barbárok. A lakosság tehetősebb része megkezdte a visszavonulást a noricumi, illetve itáliai határok felé. 375-ben ugyan újra fölénybe kerültek a rómaiak, megerősítették a dunai limest, mikor is Valentinianus Brigetioban is járt, de az erőfeszítés már nem tudta sokáig tartani Pannoniát. A hunok elől menekülő nyugati gótok 377-ben fellázadtak a Balkánon. Leverésükre sietett Frigeridus, a pannóniai seregek főparancsnoka. Elvitte magával a pannóniai helyőrségek legnagyobb részét, és vereséget szenvedett császárával együtt Drinápolynál 378-ban. A győztes gótok és alán szövetségeseik elözönlötték Pannoniát Alatheus és Safrach vezetése alatt. 380-ban a császárok már hivatalosan is elismerték a gótok pannóniai birtokjogát, bár a hozzá való római jog jutott kifejezésre abban a kötelezettségben, hogy a gótok hadi szolgálattal tartoznak a császároknak. Ezek az események teszik érthetővé, hogy Valensnek még csaknem százig érő indexét 378 után már 2,37-nek, Theodosiusét 2,81-nek találjuk. Mikor pedig Fritigil királyné markomann népével betelepedett Pannoniába (396), a különben is két részre szakadt birodalom urainak indexe már csak 0,23.