Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye és I. Lipót önkényuralma

régi Országunkhoz, mint az egész Köröszténységnek bástyájához kiváltképen és szüntelen való szeretetünktől viseltetvén és az érdemlett büntetés helyett engedelmességet nyújtván, még most is az Kegyelmességnek minden módját és útját fölkeressük, mely által a vigyázatlan népet az örökkén való szerencsétlenségnek kötelétől, tudni illik az Török igától megmenthessük. Minden ellenvetéseket azért, melyek az vigyázatlanoknak szemükre hányathatnának, atyai akaratunkból félretévén, ezen utolsó atyai szeretetünkből származó intésünk által, mindeneket, senkit ki nem vévén, az kik az elmúlt rebellióhoz és elhasonláshoz társak voltak, s most szivbül és állandóképen megtérni akarnak, Kegyeimessen kedvünkben vévén, intjük, Királyi Szónkkal bizonyossan ígérvén, hogy valakik ez jövő Februáriusnak utolsó napjáig, az mi Comissáriusink előtt az iszonyú Pártütéseket és az Törökkel való Istentelen társaságokat esküvéssel megvetik és az Királyoknak tartozandó hivségekre ujabban hitüket leteszik és ennek utánna mindenkor hiv Jobbágyoknak mutatják magukat, mindazok mindenekről való elfelejtést, annak fölötte régi nemességüknek, hírüknek és böcsületüknek, ugy ingó és ingatlan javaiknak, melyek még meg vannak, visszaadását és azon Comissáriusink által azoknak birásában való bebocsáttását fogják megnyerni." A magyargyűlölő, majd később a veszély óráiban segítségért könyörgő király ily módon a pogány lidércnyomás alól felszabadulva, a keresztény összefogás gondolatában találta meg azt az egyetlen kivezető utat, mely a kényuralom által támasztott szakadékot képes volt áthidalni. S ebben igen nagy része volt egyrészt a Vatikánnak, mely sokat fáradozott Lipót szövetségeseinek összehozásán, másrészt Thököly szervezőképessége hiányának, minek következtében a kuruc felkelés minden harci sikere mellett sem tudott magának tartós uralmat biztosítani. A győrmegyei Tekintetes Nemes Karok és Rendek azonban mindezek ellenére is büszkén tekinthettek vissza az elnyomatás keserű esztendőire, mert kitartva lángoló hazafiságuk mellett, hol nyíltan a bujdosók soraiban, hol burkoltan az insurrekcióval szemben tanúsított magatartásukkal ellenszegültek a bécsi udvar Janus-arcot mutató abszolutizmusának. Felhasznált források: Hóman—Szekfű: Magyar történet, IV. köt. Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre. I—II. (Magyar Történeti Életrajzok.) Marczali Henrik: Erdély története. Magyarország Vármegyéi és Városai: Győr vármegye köt. Fehér Ipoly: Győr megye és város egyetemes leírása. Győr Megyének közigazgatási Iratai, 1667—1700. (Győr vm. levéltára.)