Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye és I. Lipót önkényuralma

leirataival a megyét, ha az adók irgalmatlan behajtásáról, vagy újabb alkotmánysértő intézkedésekről volt szó, most a tornyosuló veszedelem kényszere alatt szinte hetenkint küldte támogatástkérő leveleit. Így például 1682. július 25-én, már többszöri felhívás után a következő nádori levél érkezett Győr megyéhez: „Kegyelmetek levelét vettük. Az mi azért az Insurrectio dolgát illeti, mivel az Pogány Ellenségünknek ellenben való nagy gyülekezetét látjuk, ne talántán készületlenül találván bennünket oly csapásokat tegyen az kik nagy ártalmunkra legyenek, kihez képest Kegyelmetek mentül többed macával ülhet fel, annál jobban cselekeszi és annál inkább mutatja meg hazájához való szeretetét, mivel penig úgy látjuk, hogy az Personalis insurrectio meg nem lehet, az Particularis pedig mostani Articulusok szerint igen kevés volna, Kegyelmeteknek azért ez iránt nem praesentálhatunk, hanem Kegyelmetek jó akaratján áll, tudván úgyis Kegyelmetek közel lévén az Ellenséghez, minemű szüksége legyen szegény hazánknak oltalomra, mert mi mentül többed magunkkal mezőben szállhatunk, annyival többen azzal Kegyelmes Urunknak ő Fölségének complaceálhatunk, és az szegény hazánkat is alkalmatosabban oltalmazhatjuk, nem is kételkedünk benne, hogy Kegyelmetek maga haza megmardásáért a tevő lészen, az mi az igaz haza fiaihoz illik. Azonban az Vámok dolgában azon leszünk, hogy abban is kedve szerint Kegyelmeteknek szolgálhassunk. De reliquo sokáig Isten éltesse Kegyelmeteket. Kismartony 25. Julii. Anno 1682." Amicus ad Officia paratissima Comes Paulus Eszterházy. A további levelekben Eszterházy nádor már nemcsak kéri a Tekintetes Nemes Karokat és Rendeket, hogy minél nagyobb számban csatlakozzanak a gróf Batthyány Ádám és fia Kristóf vezérlete alatt egybegyűlt magyar hadhoz, hanem „palatinusi tiszte szerint parancsolja is". Az insurrekcióban résztvevő magyar rendek a Rábaközben, Pordány, Bodonhely és Marcaltő vidékén gyülekeztek, de csak nagyon vontatottan, főleg a győrmegyeiek részéről. Hatástalan volt a nádori erély és a jó hazafiságra való hivatkozás. A nemesség jól tudta, hogy mindez csak a veszélybe került abszolutizmus kétségbeesett jajveszékelése. Ezekről tanúskodik különben az a levél, amelyet gróf Batthyány Kristóf írt 1682. október 3-án a megyéhez: „Mivel hogy az Méltóságos Hadakozó Tanács Denominative Rába Közben parancsolja kiszállásunkat, az okáért én az jövő kedden magam népével oda indulok, s Árpás tájára fogok szállani. Az okáért Kegyelmetek is félre tévén a késedelmeskedést, akkorra, s azon helyre Tábori készülettel mellém jönni el ne mulassza, lévén az ellenség is már Dunán innénd, a dolog nem szenvedhet késedelmet. Eddig is csak szintén a Kegyelmetek kiszállását vártuk. De reliquo éltesse Isten Kegyelmeteket sokáig kedves jó Egészségben. Körmend 3. Octobris Anno 1682." Servitor paratissimus Comes Christophorus de Batthyány. (