Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Dalló Gyula: A közigazgatás egyszerűsítésének lehetőségei Győrött

hivatal véleménye rávezettetvén, az a későbbi időben kevésbbé van kitéve annak a veszélynek, hogy az irattárban valamiképpen elkallódik. De a rövid úton való elintézés mellett szól az a körülmény is, hogy ezen az alapon nem csak a végleges elintézést előmozdító, hanem a szakkérdésekben is az egyes szakelőadókhoz is lehetne kérdést intézni, ami egyrészt az ügymenet gyorsítását, másrészt a gazdaságosság elvét is szolgálja. A GAZDASÁGOSSÁG a jó közigazgatás harmadik feltétele. A már fentebb idézett miniszterelnöki rendelet 1. §. 1/c. pontjának idevonatkozó rendelkezése a következő: „a gazdaságosság elve a legteljesebb mértékben érvényesüljön, vagyis az elintézés munkaerőt, anyagot és munkaidőt, az okvetlenül szükséges mérven túl igénybe ne vegyen." A munkaerők jobban vagy kevésbbé jól kihasznált voltának eldöntése a tárgyalóasztal mellett nem lehetséges, mert könnyen tévedésekre vezet. Nem lehet pl. a kérdést eldönteni abból a szempontból, hogy mennyi volt valamely ügyosztályban a szükséges és elégséges munkaerők száma a világháború előtt. Ma több ügyosztályban határozottan nagyobb a tisztviselői kar, mint akkor volt. De az ebben az ügyben megejtett házivizsgálat ennek ellenére azt állapította meg, hogy a véglegesített személyzet száma most kevés, és feltétlenül emelésre van szükség. Vegyük pl. a vagyonkezelő hivatalokat. Hol van a mai adórendszer az 1914. évihez viszonyítva? Hol volt akkor az inségakció? Ma úgy igyekeznek a munkaerőkben tapasztalható hiányokon segíteni, hogy a felduzzadt munka elvégzésére állandó vagy átmeneti jelleggel felvett szükségmunkásokat alkalmaznak. Sokkal okosabb volna bizonyos, a szükségnek megfelelő számú új állás rendszeresítése, mint a szellemi szükségmunkások alkalmazása. Az ilyen alkalmazás természeténél fogva a hivatalos eskü a szellemi szükségmunkásoktői nem lévén kivehető, a hivatali titoktartás sem kötelezi őket. Pedig ez a kérdés nem lehet közömbös. A szellemi szükségmunkás tisztviselőkkel való kísérletezésnél helyesebb út tehát elsősorban a hivatalvizsgálatok által történő munkamennyiség, az egyes feladatok, illetve az ezek ellátására szükséges munkaerők számának és minőségének a megállapítása. További lépés a munkaerők kihasználásának a kérdése lehet. Ezen a téren Győrött nagy eltolódások vannak. Némelyik tisztviselő munkaereje nincs kihsználva, míg a másiké a teherbírás határán túl igénybe van véve. Különösen a délutáni munkaidő szükségességénél tűnik fel ez a kérdés. Némelyik ügyosztálynál délutáni munkaidőre nincs szükség, de a másik ügyosztály a délutáni munkával is alig tudja feldolgozni a rá kiosztott munkát. Itt tehát a munka arányosítása segíthet. Előkészületül pedig a gondos hivatalvizsgálat szolgál.