Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Dalló Gyula: A közigazgatás egyszerűsítésének lehetőségei Győrött

főnöke, aki a kezelés, iktatás, expediálás és főként az irattározás körül szükséges teendőkbe szakszerűen, vagy a helyi szokásoknak megfelelően bevezetné az új kezelőtisztet, illetve a szükséghez mérten esetenként utasításokkal látná el. A szabatos jogszabály a jó közigazgatásnak szintén egyik előfeltétele. A képzett tisztviselő ugyanis önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a minden követelménynek megfelelő és a közösség érdekeit szolgáló közigazgatás szervezetébe harmonikusan beilleszkedhessek. Vannak a városnak megfelelő szabályrendeletei, de ezek közül már sok fölött eljárt az idő. A modern követelményeknek megfelelő és így használhatóbb jogszabályok létrehozása már égetően szükségessé vált. A gyors és végleges ügyelintézés a jó közigazgatásnak szintén elengedhetetlen feltétele. Erre vonatkozik az 5500/1929M. E. sz. rendelet 1. §. 1/b pontja: „a végleges elintézés előkészítéséhez szükséges előzetes tárgyalások lehetőleg az írásbeliség mellőzésével foganatosíttassanak". Az ilyen eljárás feltétlenül elősegíti a gyors elintézést. De így történik-e az elintézés Győr városánál? Sajnos, nem, vagy legalább is nem mindig. Szolgáljon például a következő elintézési mód. A ma érvényes ügybeosztás szerint az adóhivatallal kapcsolatos dologi hitelek felett átruházott hatáskörben a pénzügyi, egyben adóügyi tanácsnok rendelkezik. Szükségessé válik, mondjuk, pl. egy vámsorompó kicserélése vagy kijavítása. Az adóhivatal vezetője előterjesztést tesz a város polgármesteréhez a szükséges munkálat elrendelése, illetve elvégeztetése céljából. Az ügyet megkapja a pénzügyi tanácsnok és kiadja a mérnöki hivatainak azzal a felhívással, hogy a munkálat előre látható költségeit jelentse. A felhívásnak a mérnöki hivatal eleget tesz és jelenti a költségeket, mire az előadó elrendeli a munkálat elvégzését, és utasítja a mérnöki hivatalt, hogy a munka befejezte után a hitel felhasználásáról tegyen jelentést. A beérkezett jelentést az előadó kiadja a számvevőségnek felülvizsgálat végett. Mikor a felülvizsgálat és „számszerűsítés" megtörtént, a számvevőség jelentésére újabb határozatttal véglegesen lezárja az előadó az ügyet azzal, hogy a leszámolást tudomásul veszi, és a hitelmaradvány törlését elrendeli. Ebben, a talán tizenötpengős munkában annak végleges elintézéséig legalább négy intézkedés teljesen felesleges és nyugodtan mellőzhető, mert az érdemi elintézést hátráltató közbeeső intézkedés történt. A mellett a sok fogalmazó és géppapír feleslegesen szaporítja a költséget. Hasonló esetekben a helyes megoldás kétféleképpen volna meggyorsítható: 1. vagy a felesleges közbeeső intézkedések kikapcsolásával, 2. vagy a rövid út igénybevételével. A magam részéről a rövid út igénybevételét tartanám helyesebbnek, mert ez a megoldás egyúttal módot nyújt arra is, hogy a végleges elintézést célzó tárgyiratra az illetékes szak-