Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedése előtt II.
kell kérdezni. Másképpen a vevőt kitiltják a szöllőből. Ha pedig valaki négy évig nem munkáltatná szöllőjét, annak szöllőjét a hegymester megbecsüli és a városi bíró hírével el kell adni. Nem vall éppen szociális érzésre, hogy nem a minimális, hanem a maximális munkabért állapítják meg. 25 pénz az, melynél többet nem szabad a munkásoknak adni, mert a hegynek javára 4 forint büntetést fizet. Viszont a kor vallásos felfogására jellemző, hogyha valaki ünnepnap munkálkodnék, a hegymester vesz rajta 4 forintot. Ennek két része a közönséges jóra fordíttatik, harmadik része a hegymesteré. Idegennek, ki nem lakik Győrött, szöllőt nem szabad tartani. Ha valaki a hegymesterrel szemben engedetlen, vagy neki a tisztességet meg nem adja, 4 forinttal bűnhődik. A hegymesterek a munkásokra is felügyelnek, kik ha nem jól dolgoznak,. 75 pénzt fizetnek büntetésül. Ezért a hegymester időnkint jelentést tesz a városi bírónak. 38 ) A városi alkalmazottak mentesek az adózás alól is. Ez; kitűnik az 1734. évi jegyzőkönyvből, mely szerint a fő és vicehadnagyok, nemkülönben a fertálymesterek (ekkorra már megszűnt a tizedesi intézmény) az adózás alól immunitást élveznek. Ez az immunitás a szolgálati év után is megmarad. 39 ) A VÁROSNAK a káptalannal szemben elég súlyos kötelezettségei voltak. így a polgároknak első és legfőbb kötelessége az adófizetés volt. A polgárok telkeik, házaik után fizették a földesúri adót (censust), ezenkívül tizedet adtak minden terményből. A tized kijárt az őszi és tavaszi vetésből, borból, bárányból. 40 ) Akinek vetése nem volt, dézsmaváltság fejében keresztény pénzt fizetett, amit a káptalan házanként 5 krajcárban állapított meg. Nagy terhet ró a város polgáraira a hadipénz (pecunia exercitualis) vagy fegyveresek díja (taxa pro armigeris). A földesúr a fegyveresek felszerelésére és eltartására kiadott költségeit jobbágyaira vetette ki. Ez azonban nem volt állandó teher, hanem a tényleges szükséghez igazodott. A polgárságnak kellett viselni — mivel abban az időben még kaszárnyák nem voltak — a katonaság elszállásolási terhét. A várban a XVIII. sz. elején két zászlóalj német gyalogság kvártélyozásáról kellett a polgárságnak gondoskodni. Ezért a főkapitány (Heister) 1713-ban elrendeli, hogy mindazok a lakosok és örököseik, akik építkezni akarnak, tekintettel legyenek a katonai kvártélyokra is. A katonai kvártélyokat rendszerint meg kell vizsgálni, mert a katonaságot ezentúl sem szabad a padlás-lakásokba beszállásolni, hanem oly lakást kell nyitni részükre, hol eső és hideg ellen kellően védve legyenek. Amely 38 ) Győr város jkve. 1681—1696. Pag 172—3. 3e ) Győr városi ltár. Prot. 1732—36. 183. p. 40 ) Bedy Vince: A győri Székeskáptalan története. 117. lap.
