Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Gálos Rezső: Egy dunántúli költő

Boldog a' munkás Buda-pesti népség, Gazdagul, restség' üszögét kerülvén; Tölti ládáját, takarétt utóbbra Szorgalom által. A' körül fekvő faluk-is hasonló Boldogok bőség' özönébe úszván, Szép virágzásban arany élet első Részesi ők is. A napot munkás örömökbe töltvén, Édesen térnek nyugodalmas ágyba, Álmokat zordon hadi dob se rontja Durva robajjal. A piros hajnal mihelyest mezőkre Hinti harmatját s koronája fénylik, Felderűi a' Nap, kisietnek a' nagy Munka-piatzza.

25

) A' sziget tollas lakosait követvén Éneket kezdnek magas Ég' Uráról, Dolgaik' legjobb folyamatja közben Őket imádják. Mettzik a' szökés habokat 's azonban Tsalfa zátontól kanyarul hajójok, Jó helyet nézvén kikötéshez osztán Hujja! kiáltják. A' magyar ifjakhoz. Pesten, 1803. 2e

) Szerettük Hazánknak igaz magzatai, Magyar kikeletnek nyitány virágai, Kikben a' szent érzés' gyulladozó heve Anyanyelvünk eránt legszebb ösztön leve, Ti, nagy földünknek édes reményeik, Hőseinknek köztünk fel élledt lelkeik, Lantotok hangjára szívem meg vídula S' Földről a' sziporkás várakig indula. 25

) Eredetileg e strófa így szólt: A' piros hajnal mikoron mezőknek Zöld füvit gyöngyös ragyogásba hozza, Üj erőt vévén kisietnek 28

) Első fogalmazványa is megvan, Nemz. Múz. 1310. Quart. Hung. sz. kéziratokban. . tJ

_^ uJ