Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Gálos Rezső: Egy dunántúli költő
A Rózsa. Mint serked bimbód gyönyörű Rózsátska feselve! 'S gyenge levélkéid melly balsamos illatot osztnak! A' harmat minden reggel gyöngy tseppjeivel hint, Mellyeket a' pirosan hasadó Auróra tsepegtet. Kerti virágoknak te királynéjuk vagy, az ékes Szüzek kedvellnek téged, 's mellyekhe' szorítnak. Boldog vagy, kert' dísze! Virágok fénnyé! mosolygó Rózsa, kit a' Nimfák öntöznek hűs folyamattal, És a' leg-gyengébb Zefirus' szellője tavasszal Ápolgatva nevel, 's a' hármas Gratia, balsam Illatozást hintvén levelidre, tsudálva szagolnak A' szépek. — Tőlem gyakor ízben Tindia kérdi, Melly szent Isteni kéz oltott, s hintett levelidbe Olly kedves, szívbájúló kegyes illatot, a' melly A' Szüzek seregét szent bámulásra fakasztja — Nyájas Rózsavirág! kertek' gyönyörű szüleménnyé, Flóra magát levelid közt nyugtatván Zefirussal Édesb andalodás enyhíttő balsamit iszsza. Oh vigabb kikelet' ragyogó gyöngy Gyermeke, Rózsa! Rajta, fakadj, mosoly(og)j Tindim számára; ama szép Tindia szűz kedveli téged, téged szeret én szép Tindim, szép koszorút fűzvén, Rózsátska, belőled, Sáppadt nartzissot kötvén melléd tulipánnal, Küldi ajándékul kertének gyöngyi virágit. — Melly gyakran hervadsz szűz mellyemen! én kebelemben Melly szépen mosolyogsz! Rózsátskám, melly gyakor ízben Illatozol! — tsak azért fájlallak, hogy hamar el-múlsz És oda lészsz; — oh melly nagy hirtelen elveszik a' te Gyenge pirosságod! meg-aszol, 'el-száradol, el-húllsz. Én is hát tőled példát veszek, hogy valamint te Olly hamar el-hervadsz, úgy nékem is ifjúi éltem Hirtelen el-múló, el-múló gyenge virágom. Szeretnek. Ifjak leányokat, Leányok ifjakat, Essőt vetemények, Balsamfüvet méhek, A' ketske fűzágat, Kisleány virágát, A' virág harmatot, Mellyt hajnal hullatott, A' halak vízeket, Madarak berkeket, Szüzek szép rózsákat, Ifjak bokrétákat, A' rózsák kerteket, Bárányok réteket, Liliomok partot, A' katona hartzot Szeretnek. Hát én mit? Többet-e, mint semmit? Utazó árnyékot, A' szegény hajlékot, A' meg-fáradt álmot — Én szép Tindiámot.
