Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedése előtt I.

gór közigazgatása a szaluid kLráLgi oávúsi rangra emelktdéji előtt. @i izma dia cfoidor. A RADKERSBURGI BÉKE meghiúsította a királyi Győrváros országrendiségi álmait. A királyi város, vele együtt a káptalani és püspökségi Győr felszabadulnak a német uralom alól, elveszítik azonban eddigi közigazgatási önállóságukat és a püspök, illetve a káptalan a 3000 forint válságdíj fejében hatalmukat kiterjesztik az egykori királyi város földje és polgárai fölé. Miután az országrendiség álmának egyelőre befellegzett, a jobbágyi sorba került királyi polgároknak az adott helyzettel kellett megelégedniük. Ez az adott helyzet nem volt túlságosan siralmas, mert a káptalani földesúr jóindulatú pártfogója volt székvárosa ügyes-bajos dolgainak és a városi polgárok törekvéseit, előbbrejutásukat mindig szívesen támogatta. Viszonzásul csak azt kötötte ki, hogy a polgárság elismerje a földesúri joghatóságot, s tisztességgel fizesse Szent György mártír és Szent Mihály arkangyal ünnepén a szokásos contributiókat. A XV. század közepétől a XVI. század végéig nem is tudunk nagyobb vitáról, melyek a káptalan és a város polgárai között felmerültek volna. A város lakossága túlnyomóan magyar s az ugyancsak magyar származású káptalani urak megértették egymást. A török terjeszkedése folytán Győr a XVI. század közepétől mind fontosabb bástyája lesz Nyugatmagyarországnak. A városi jelleggel szemben mind inkább kidomborodik a védelmi jelleg s a városból mind inkább vár lesz, lassan egyedüli védője Bécsnek s a nyugati kereszténységnek. Minél inkább előtérbe lép a hadászati jelleg, annál jobban megszorítják a körülmények a földesúri jogok gyakorlását. A körülményeket rendesen idegen várparancsnokok irányítják, akik az első Habsburg: Ferdinánd uralkodásától kezdve betelepednek a fontos erősséggé fejlesztett végvári Győrbe s a katonai hatalomnak alárendelnek minden más hatalmat. A püspöki földesurak bizony gyakran panaszkodnak a várparancsnokok túlkapásai ellen, akik magukhoz ragadják legkitűnőbb földesúri hasznos jogaiknak gyakorlását, sőt otthonukból is kiűzik őket. A püspököknek úgyszólván másfél évszázadon keresztül székhelyüktől távol kell lakniok, mert az idegen