Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr városjoga az Árpádok alatt
és volt-e egyáltalán szervezetük, arról — Hóman szerint — semmit sem tudunk. Ugyancsak Hóman említi, hogy hasonló testületet az Árpádkorban egyéb városban nem találunk. 32 ) Érdekes, hogy később éppen Győrött találtuk az „öregeket", akiket fontosabb ügyekben megkérdeznek, s akik résztvesznek a bíróválasztásnál. 33 ) Ügy véljük, hogy Győrött az „öreg emberek" intézménye nem a XVII. század elejének szüleménye, hanem nyomai valószínűleg az Árpádkorig nyúlnak vissza. V. ISTVÁN a szervezeti kérdések szabályozása mellett anyagilag is segíti az önkormányzati joggal felruházott győri polgárokat. Felmenti őket a király a fél fertő fizetése alól, amit évenkint földbér (cenzus, vagy terragium) fejében kellett fizetniök a győri várispánnak minden manzio (háztelek) után. Ez időben az adózási teher még meglehetősen csekély volt: a polgárok legtöbbnyire csak földbért fizetnek a háztelek után. 34 ) Az Árpádok alatt a birtokgazdasági rendszer a bevételi források fő alapja, nem az adó, amely még másodrendű szerepet játszik. Mikor a királyi birtokok fokozatos adományozása folytán a királyi jövedelmek erősen megcsappannak, lép előtérbe az adózás. A várföldek, majd a városok népei földbért fizettek. A földbért kezdetben egyesekre, telkek száma után vetik ki. Az összeg megközelítőleg ugyanaz minden városnál, 3 pondus telkenkint. (12 pondus tett ki 1 fertőt). Győrött tehát elég magas volt a földbér, mer 6 pondust tett ki. Ezt az összeget oly telkek, kúriák után vetették ki, melyek mellett föld is volt a ház után; ahol föld nem volt, ott kevesebbet fizettek. Általában a földesúri helyek magasabb földbért fizettek. A későbbi Káptalan-Győrben a 14. században 70 dénárt (egy dénár kb. egynyolcad pondus) fizetett egy jobbágytelek. 35 ) Néhány városban már az Árpádkorban is egy összegben vetették ki a földbért, ami később általános szokássá válik. Ezek az összegek a városok nagysága szerint igazodnak. Zágráb és Verőce 40—40, Szentambrus 34, Késmárk, Perina, Szamobor, Jasztrebarszka 20—20, Sard 13 márkát, Szepes-Sümeg 6 márkát fizetett. 36 ) A bányavárosokban nem fizettek földbért, hanem helyettük a termelés Hóman i. m. 88. 1. i,a ) Az 1619. évi bíróválasztásnál vita merült fel a község, a „Tanátsbeli öreg emberek, a bíró és feöbb esküdtek" között, ihogy kik választhatják a bírót, van-e arra a községnek beleszólása. A káptalani földesúrhoz fordultak, ahol úgy döntöttek, hogy az „öreg emberek recognoscálják, hogy az előtt kik áltál történt a választás." Győr város Utára. Proth. 1614— 1621. Folio 295. Nro. 211. — Ugyanebben a jkv-ben olvassuk: „Eodem die választottak Bírónak az öregh emberek és az Tanács és az egész város voxal Simon Györgyöt." Folio. 321. Nro. 224. M ) Hóman i. m. 180. 1. M ) Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. 117. 1. 36 ) Tkalcic: Civ. Zágr. I. 28. — Wenzel; Arp. Uj Okm. II. 202. — Endlicher i. m. 519, 456, 496, 517. Wenzel XI. 182, V. k. 126, Fejér VI. 1. 245.
