Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

nem telefonáltam? Hisz a győri megállapodásunk az volt, hogy fel­jöttök hozzám s én délután mindig íLLhon vagyok. Hát miféle lelefo­nozás vagy levelezés kellett ide még. De hiába! Okoskodásl a tett halála s ezzel vége. Pesti lev. lapodat megkaptam szombaton s vasárnap men­tetek haza. Erre a pesti lev. lapodra válaszoltam Győrbe. Nem történj velünk semmi különös, vagyunk mint voltunk öreg szeretettel s meleg üdvözlettel Sándor és Ráfi­161 ) Bp., 915. decz. 10. 121. K. B. Bővebben csak néhány nap múlva irhatok. Most csak annyit, hogy az alsóörsit tegnap megkaptam, bár igen szomorú álla­potban. Fogadd érte hálás köszönetemet addig is inig részletesebben h> hatok. Egyúttal fogadjátok az újévre kedves feleségeddel együtt leg­jobb kívánságaimat. Rafi üdvözleteit is mellékelve ölel hűséges öreg barátod Sándor. Bpest, 915. decz. 31. 122. Kedves Barátom! A bort köszönettel megkaptam, de magam­nak kellett két emberrel elhozatnom, mert ilyen súlyt nem szállítanak haza, nem lévén ló, melyet befoghassanak. Így csak ünnepek után hozathattam haza a dombra. Nagy örömmel nyitottam fel a pincze­lokot, de sajnos a borod a szállítás következtében teljesen megtört, olyan homályos volt, mint az új bor első fejtésekor. Hát lefektettem az üvegeket és most pihennek, de nem hiszem, hogy végkép megtisztul­janak. Alja is van minden üvegnek s így minduntalan fölzavarodnak. Azt hiszem, frissen fejtett bort expediáltál, mely már a fejtés követ­keztében is megtört s a szállítás ezt a törést csak fokozta. Most hát az Istenre bízom az egészet s várom, hogy hetek múlva mi lesz belőle. Persze, ha volna egy 25 literes hordócskám: tudnám, hogy mit csináljak vele. Így, üvegekben, bajosan fog teljesen meg­tisztulni. A pinczelokot visszaküldöm Örsre, a kulcsot pedig ebben a levél­ben melléklem számodra — és köszönöm szíves vesződségeidet, a kül­deményt is, mely nem a te hibádból alakult át tükörtelen borrá a vasúton. Ügy látszik, az őrsi bort a szállításra extra kell praeparálni. Egyébként csak megvagyunk, magunk is zavarosan, konfuzusan, s lélekben fáradtan a véget érni nem akaró s tudó háborútól. Megint re­méljük, hogy ebben az évben vége lesz, de reményeinkben megint csalódhatunk. Mindegy. Valahogy csak megleszünk. Hiszen magától a várva várt békétől is elég okunk van — félni. Nem tudjuk, hogy hoz-e jól nekünk vagy országos elkeseredés lesz az eredménye? — De bíz­zunk a jövőben s ezzel a bizalommal kívánok Nektek boldogabb újévet:1 Szeretettel ölel benneteket öreg barátod Endrődi Sándor. Bp., 916. január 1. 123. Kedves Tivadar! Lev. lapod vétele után a pinczetokot azon­nal postára adtam, bár nem tudom, hogy — ha neked van szükséged rá — ott talál-e még Alsó-örsön? Most az expediálás nyomorúság, a posta bizonytalan. A pinczetok borát beleöntöttem egy 22 literes kis

Next

/
Thumbnails
Contents