Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

hordóba s körülbelül 8 liter szomorodni! kevertem bele. Így áll már és pihen egy hónap óta. Most márcziusban fogom lefejteni s meglátom: használható lesz-e. Kissé gyanakszom, hogy nem, — de meglehet, hogy összeérett s javult. Majd értesítelek a kísérletről. Szeretetlel ölel s a tiéidet szívből köszönli öreg barátod Endrődi Sándor. Bpest, 916. febr. 28. 124. Kedves Tivadar! Csütörtökön, 3-án d. e. nézz ki BpestrőJ érkező vonalhoz. Néhány órára talán kiszállok Őrsön s a délutáni vonallal bemegyek Veszprémbe.

168

) Szeretettel köszönt benneteket Sándorod. Bpest, 916. aug. 1. Jegyzetek. 162

) L. a Bev.-t és a 14. jegyzetet. Szabó R. î. m. 5. 1. szerint: „Teljes magyar Heinét akart adni. Evvel a munkájával el is készült." A levél szerinti időpontra, 1916 karácsonyára nem volt készen, mert még 1919 júliusában is fordítgatta Heinét. L. a 125. lev. 163

) Érdekes kortünet. A kötet 1915-ben mégis piacra került, mert első bírálata még ebből az évből való. 16

*) A Pestre való utazás a köv. levél tanúsága szerint később történt, de sikertelen látogatással volt kapcsolatos. 165

) Ez lehetett a költő utolsó baráti látogatása Győrött. 166

) Érdekes „makámás" levél, amint a következő levelezőlap első mondata is nevezi. 167

) Szerafin huga becéző neve L. a 121. 1. és a 47. j. is. 168

) Ez lehetett búcsúja a Balatontól és szülővárosától. 5. CSOPORT. 125. Kedves Tivadarom! Szíves és rég nem látott soraidnak nagyon megörültem. Így, késő őszén az életkornak, vagy jobban mondvamár a tél elején szívesen méláz az ember az egykor erős (férfikor emlékein, mert hát Petőfiként: Kitől nem messze van az élet határa : Nem előre szeret nézni, hanem — hátra! Szinte elérzékenyültem leveled olvasva s kívánnám, hogy még lássuk egymást. De nem sok a reményem, mert ennek az évnek végén már betöltöm a 70. évemet, és ez bizony az élet végső határaihoz tartozik. Hál belenyugszom. Addig még fordítgatom Heinét s elpiszmogok egyéb írásaim közölt. Végrendeletet úgyse kell írnom! Nincs miről. In ultima analysi, mégis érdemes volt élni. Évtizedeken át éreztem és élveztem a munka örömét és a küzdés mámorát. S boldog voltam, ha éghettem. Míg erőm birta, dolgoztam. Most bizony nagyon le vagyok gyengülve s csak a nyugalmat, a pihenést kívánom. Ideje van elaludni. Ha nem láthatnánk többé egymást, fogadd meleg baráti kézszorításomat s hálás köszönetemet, hogy mindig jó voltál hozzám és befogadtál szívedbe, mely emlékemet is meg fogja őrizni.

169

)