Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

A középkori állameszme és Szent István állama Lovas Elemér Nagy csapások idején szívesen nézünk vissza a műit dicsőséges Korszakaira. Igaz azonban, hogy ilyenekre csak az a nemzet tud visszatekinteni, amelyiknek csakugyan van mult dicsősége, és van is érzéke a mult értékeinek megbecsülésére. De épen a dicső Inult birtoklása és az iránta való érzék a legjobb bizonyítéka nemcsak a nemzet élniakarásának, hanem életképességének is. Ma már túl vagyunk azon a felfogáson, hogy lekicsinyeljük a multat. A magyar múltban meg igazán nincs lekicsi-* nyelni való. Még a vereségek gyászünnepeire is van hely a magyar lélekben. Mi hisszük Széchenyi Istvánnal, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Elutasítjuk azt a magyar léleknek idegen gondolkodást, amelyik idegen szelleműségében be akarta beszélni a magyarnak, hogy múltjával szemben csak egy kötelessége van: a feledés. Nem, és ezerszer nem. Mi nem akarunk feledni semmit. Sőt visszamegyünk a magyar állam európai alapjainak lerakása idejére és azt kutatjuk, van-e kapcsolata, élő kapcsolata a jelennek az első államalapítás tényeivel és eszméivel. A KÖZÉPKORI ÁLLAMELMÉLET eszmei alapjait a római jogban, a római bölcseletben és az egyes népek korábbi primitív eszméinek gyenge vonásai mellett a keresztény tanításban, főként az Újszövetség krisztusi elveiben találjuk meg. A társadalmi berendezkedés is egyrészt a mult hagyományain alapult, de új színezetét az evangéliumokból és az apostolok leveleiből merítette. Mondanunk sem kell, hogy minden korszaknak megvan a maga jellemző sajátsága. À középkori állam és társadalom sem mutat egységes képet. Minthogy a történet állandó erők hatásának megnyilvánulása, állandó a változás a középkorban is. De az egyes korszakokat jelle-mző részletvonások csak újabban kerültek a szakemberek megfigyelése alá. Annál meglepőbb az eredmény. Tanulmányuk eredménye az lett, hogy a mai, modernnek hitt állami berendezések csak abban térnek el a középkori eszmevilágtól, hogy a középkorban egyik fő jellemző vonásuk az Egyház működésének következménye volt, míg ma az ugyanazon alapon univerzalismusra törekvő államok minden ereje arra irányul, hogy a középkorból napjainkra is átszállott egyházi befolyást megsemmisítsék. Más szóval ezt úgy fejezhetnénk ki, hogy