Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
a középkori állam és társadalom eszméit laicizált formában akarják életre kelteni. Merész a kisérjet, sok áldozatot követel, és ki merjük mondani, hogy teljesen sohasem sikerülhet, mert nem tudja az emberből kilopni a lelket. Az embernek pedig nemcsak állami, társadalmi és kenyérigényei vannak, hanem idealismusa is megköveteli <a< lélekkel való törődést. Az államot teljesen elvilágiasítani sohasem sikerülhet, büntetlenül semmi szín alatt sem. Romboljuk le a legnagyobb tekintélyt, az Istent, ne adjuk meg a lélek igényeinek megfelelő lehetőségeket, akkor nem kívánhat az állam sem más engedelmességet, csak azt, amit erőszakkal tud kikényszeríteni. Nem tud más állampolgárokat nevelni, mint csak állati igényeket stiRJszoló fáradt rabszolgákat. Az ilyenek pedig minden pillanatban hajlamosak minden új eszme felkarolására, mert érzik azt a hiányt, amelyik lelki igényük kielégítetlenségének következménye. A középkorban is voltak problémák. A múltra építő új berendezkedésnek harccal sikerült csak felülkerekednie. Pedig az új berendezkedés a középkor haladtával nem állt olyan ellentétben a közvetlen előzővel, mint a kezdet a római pogány világgal. A KÖZÉPKOR VEZETŐ ESZMÉJE és jellemző vonása a kereszténység. Különösen Szent Pál foglalkozott Krisztus megváltói működésének hatásaival, az egyének és az összesség szempontjából egyaránt. A Krisztusban való hit, a Krisztustól való megváltottság, az egyeseket nagy tömegegységgé olvasztotta. "Ezt az egységet Szent Pál — Menenius Agrippához hasonlóan — a test és a testrészek egymáshoz való viszonyával veti össze. Önálló azonban Szent Pál abban a meglátásban, hogy Isten fiaivá tett bennünket a megváltás, és ez által Krisztus testvéreivé és a mennyország örököseivé. Ebben az egymáshoz való viszonyunkban, tehát az összeségben, nincs már nemzeti különbség, de nincs társadalmi különbség sem. A hatalmas Isten mindenkinek egyformán Atyja. 1 ) A megváltás azonban nemcsak az Istentől felénk áradó szeretetet juttatta kifejezésre, hanem kötelességet is rótt ránk. Az emberek egymással való viszonyában a testvériség gondolata volt új tanítása a Kereszténységnek. A testvériség alapján pedig hatalmas, minden embert nagy egységbe foglaló szeretet jutott szóhoz az emberiség történetében. Az egyenlőség azonban Szent Pál tanítása szerint nem feltétlen, nem minden viszonylatban érvényes állapot, hanem csak Isten előtt jut érvényre a megváltás kegyelmeiben való részesedésnél. Az egyenlőségnek erkölcsi szempontból vett gondolata nem volt ismeretlen már Seneca stoikus bölcseletében sem. Hol a stoikus elméletre, hol Szent Pál tanítására támasz*) Gal. 3. 26-8. — U. o. 4. 4-7. — Kor. I. 12. 13. — Rom. 8. 14—7. Kol. 3. 11.
