Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

fonogrammfelvételeket (a népi zene, dal, mese, nyelvjárás stb. köréből) is kell gyűjteni. A központi szerv feladata volna többek között a Győr megyét néprajzi és művelődéstörténeti szempontból érdeklő régi és újabb könyvek, újság- és folyóiratcikkek, nyomtatásban közölt apróbb adatok, stb. összegyűjtése, az országos- és magángyűjteményekben levő győrmegyei anyag nyilvántartása. Ez a szerv előkészíthetne és rendezhetne kiállításokat is, amelyek a megye népiségének minden rétegét bemutatnák különleges szempontok szerint (település, viselet, egészségi és szociális állapotok, vallásos élet, népművészet stb.). Kutatásunk körét ki kell terjesztenünk a földművelő osztályon kívül a gyári munkásságra és a városi polgárságra is. Ezeknek szintén megvannak a maguk hagyományai, ezek is sok értékes adattal gyarapíthatják a magyar népiségre vonatkozó ismereteinket. Ha már alaposan ismerjük vármegyénk magyarságának minden rétegét, összehasonlító néprajzi kutatásra is vállalkozhatunk. A szomszédos vármegyék népét szoros kapcsolatok fűzik a miénkhez. Az egyes nagyobb népcsoportok (csallóközi, rábaközi, répcemelléki, sokoróaljai, bakonyi stb. magyar tömbök) ugyanis nem különíthetők el megyék szerint. Egymásra való hatásuk, rokonságuk és különállásuk csak akkor fog kitűnni, ha alapos részletkutatások után összehasonlító tanulmányokat is végzünk. Ez az összehasonlítás élénk kapcsolatokat teremt majd a szomszéd vármegyék néprajzi köreivel és a nemes versengés mindegyiket meg fogja termékenyíteni. Tekintettel kell lenni továbbá a megyénkben lévő vagy a vele határos megyékben élő nemzetiségek néprajzi viszonyaira is. Földrajzi helyzete ugyanis néprajzi szempontból is határbástyává teszi Győrmegyét. Ez a helyzet megkívánja, hogy a népi kölcsönhatásokat megismerjük, a hasznos és a káros idegen befolyást mérlegeljük és idejében számbavegyük. A GYŰJTÉS MÓDJÁT ÉS SZEMPONTJAIT illetőleg a Magyar Néprajzi Társaság az elmúlt négy évtized folyamán számos egyetemes és részleges szempontú gyüjtőívet tett közzé és osztott szét működő tagjai között, hogy módszeressé és alapossá tegye a kutatás munkáját. A tárgyi néprajzi gyűjtés nehéz munkáját nagyon megkönnyíti Bátky Zsigmond értékes kézikönyve: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest, 1906. A néprajz egész körére biztos kalauz „A magyarság néprajza" című hatalmas összefoglaló munka (Budapest 1933—1937. 4 kötet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda). Kitűnő szempontjai, bőséges könyvészeti utalásai, gazdag képanyaga nagyon megkönnyítik még a szakembernek is az egyes részletkérdésekben való eligazodást. A vallásos néprajz egyik ágára, az egyházi év népi megszentelésére vonatkozóan értékes anyagot és szempontokat találhatunk Bálint Sándor „Népünk ünnepei" (Budapest 1938. Szent István Társulat) című könyvében. Országos jellegű néprajzi folyóirataink (Ethnographia-Népélet, A Néprajzi Múzeum