Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
Értesítője, Népünk és nyelvünk), továbbá az egyes helytörténeti folyóiratok (pl. a Vasi Szemle) tartalmas cikkei minden részletkérdésben felvilágosítást adnak. Mivel a fenti munkák és folyóiratok nem mindenki szamára hozzáférhetők, az alábbiakban mi is közöljük a néprajzi gyűjtés fontosabb tárgyköreit és szempontjait. c4) Szelíeeni néprajz. 1. Népnyelv. a) A község tájszólásának hang-, alak-, jelentés- és mondattani sajátságai. — b) Egyes foglalkozások és társadalmi osztályok nyelve (pásztorélet, földművelés, halászat, vadászat, mező-, erdő- és kertgazdaság, méhészet, különböző iparágak s az ezekkel kapcsolatos tárgyak és eszközök nevei külön csoportokban, szótárszerűen összeállítva. — c) Helynevek: határ-, dülő-, utcaés háznevek. — d) Személynevek: keresztnevek, családnevek, becéző- és csúfnevek. — e) Állatok nevei és hívogatói. — f) Növény- és ásványnevek. — g) Gyermeknyelv, hangutánzás. — h) Szidalmak, átkok, káromkodások. — i) Közmondások, szólásmódok, gyökeres mondások. A népnyelvi gyűjtéshez tanácsos fényképfelvételeket és vázlatokat is mellékelni, hogy a tájszóvai együtt magát a tárgyat is rögzítsük. Ez különösen akkor fontos, ha egyes tárgyakról (pl. ház, istálló, pajta, félszer, tűzhely, mezőgazdasági és ipari szerszámok), továbbá eljárásokról (pl. szántás, cséplés, olajütés stb.) számos részletfogalmat közlünk. A népnyelv hangtani sajátságait a lejegyzés alkalmával pontos jelekkel kell rögzíteni és lehetőleg hanglemezre is fel kell venni. Minden fáradtságot megérdemel a nép nyelvével való foglalkozás: nemzeti egyéniségünk leghívebb kifejezőjét, a szebb jövő biztosítékát kell látnunk és ápolnunk őseink zengzetes nyelvében. A legnagyobb magyar írók a népnyelvtől tanultak legtöbbet. 2. Népköltészet. a) Népdalok és népies műdalok: szerelmi dalok, katonadalok, pásztor- és betyárdalok, bordalok, kortesnóták, tréfás- és gúnydalok, köszöntők és ünnepi versek, táncszők, táncdalok, a szomszédokat, bizonyos személyeket és foglalkozási ágakat csúfoló versek és mondókák, gyermekdalok és a gyermekek játékaival kapcsolatos mondókák, halotti énekek, halottsirató versek, az egyházi népénekek minden fajtája (különös figyelmet kell szentelni a búcsújárással kapcsolatos énekeknek), verses imádságok és áldások, stb. A szöveggel együtt a dallamot is rögzíteni kell (hangjegyekkel és hanglemezen) az előforduló változatokkal együtt. A halottsiratásnál, a gyermekjátékoknál, ráolvasásoknál előforduló recitáló dallamok sokszor ősrégiek. Pontos rögzítésüket éppen ezért sohasem szabad elmulasztanunk. b) Kisebb költői emlékek: táncszók, lakodalmi kurjantások^ dajka-rímek, verses sírfeliratok, versben vagy ritmusban, próza-