Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

sok és magyar lovasok, gyalogosok védték az ország nyugati részének, Bécsnek és az örökös tartományoknak nyugalmát a német generális-főkapitány parancsnoksága alatt. A védelem nem mindig mutatkozott eredményesnek Bár szakszerűen megépített erődművein kívül a Duna, Rába és Rábca természetes védelmére is számíthatott, 1594—1598-ig török uralom alá került. Az elfoglalással és visszavétellel kapcsolatos harcok magában az erősségben nem okoztak lényeges változásokat, de a vár belsejében, a kiváltságos mezővároson annál inkább meglátszott a fegyveres küzdelmek és a felszabadítás után ide i'ezényelt vallon katonaság ittlétének pusztító nyoma, mikor a viharfelhős 17. század ráköszöntött. A török elől elmenekült lakosság földesurával, a győri káptalannal együtt ugyan lassankint visszaköltözött, de romlott házakat, elhanyagolt utcákat, az egykor magyar és egységesen katolikus városban még több idegenajkú és másvallású embert, meg még bizonytalanabb jogi helyzetet talált. Igaz, hogy a magyar törvények szelleme és betűje szerint nem lett volna bizonytalan a jogi helyzet, de a valóság szerint az volt. Győrött a legfőbb hatalmat a német generális-főkapitány tartotta a kezében, és ennek kezelésében a magyar jogi szempontokra nem igen ügyelt. A magyar Szent Korona kiváltságos tagjai gyakran panaszkodhattak és tiltakozhattak olyan jogsérelmek miatt, amelyeket a » Nemes Ország « törvényes királyának legfőbb győri katonai képviselője okozott nekik. Az országgyűlések elégszer foglalkozhattak azokkal a súrlódásokkal, amelyek természetszerűen előadódtak Győrött a püspök-főispán, a káptalan, mint földesúr, és a polgári érdekek képviselője, és a győri főkapitány, mint a honvédelem, valamint a végvári vitézek és a regimentHalattvalók képviselője között. A várfalakon belül állandó harc dúlt a katonaság és a polgári érdek képviselői között. Ennek a küzdelemnek színfalai mögött mélyebbről előtörő erők viaskodtak egymással: az ősi magyar rendi alkotmányban gyökerező jogok és kiváltságok, törvényes szabadságok és mentességek aggódó féltése a fegyveres hatalom életet és vagyont biztosító önérzetével, a szövetségre szoruló magyar nemzeti érzése a magát úrnak és nélkülözhetetlennek érző német katona hódító és gyarmatosító törekvéseivel, a segítséget élvező házigazda a szerénytelen vendég túlzott igényeivel, a jogos tulajdonos mindennapi megélhetésének gondjai az idegen bitorló kapzsiságával. Ez a küzdelem tartott azóta, mióta Győr királyi végvár és a Német Birodalom keleti védelmének biztosítéka lett, és sok keserű napot szerzett a győri püspöknek és káptalannak. A katonai parancsnokságnak ezzel a folytonos kellemetlenkedéssel bizonyára az volt egyik célja, hogy a püspököt és káptalant ősi székhelyük önkéntes elhagyására kényszerítse. Ez a cél azonban nem valósult meg. A püspök és káptalan makacs hűséggel ragaszkodott Győrhöz, és inkább az egyházmegye jövőjére gondolt, mint a maga