Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
régiséget az 1871 után szerzett anyagból. Ma nálunk 11 koroncói kőszerszám, sok kovakőpattinték, 10 db bronzkori edény, sok töredék, 15 orsógomb, 14 db bronzkori, hallstatti és kelta fémtárgy — szkita nyilcsúcs is — van. Koroncóról származó római edényeink, tárgyaink és pénzeink is nagyszámúak. Legkorábbi pénzünk Nerváé, legkésőbbi Nagy Theodosiusé és Aelia Flaccilláé. 23 ) Ez utóbbiak leletkörülményei —• sajnos — nem ismeretesek. Van Koroncóról származó népvándorlási edényünk, Árpád-kori pénzünk, későbbi középkori kardunk és csákányunk is. 24 ) A Koroncóra vonatkozó írott okmányok sora egy 1206-ban kelt okmánnyal kezdődik. 25 ) Magának a határnak különféle részeiről, dűlőiről azonban csak szórványos adataink vannak. Ilyenek fordulnak elő egy 1395ben kelt záloglevélben s egy 1412-ben írt osztálylevélben, mely azonban csak 1519. évi átiratban ismeretes, és van alap arra, hogy a régebbi viszonyokra vonatkozóan ne vegyük teljesen hitelesnek. Az első okmány a Füzéki-réteket említi, a másodikból megtudjuk, hogy a mai községnek a Bakonyértől (Fyzegh) délre eső nagyobb fele viselte a Koroncó (Curumzue 1206, Koromzou 1359, Korumzow 1380, Koromzo 1519) nevet, míg a tőle északra eső kisebb résznek Dusnok volt volna a neve. 1412-ben már meg lett volna a falu Szt. István vértanúról címzett temploma (a későbbi pusztatemető helyén?). Koroncó határában szó esik a Fyzegh-nevű patakon kívül a Csereglye-útról és a Csereglye-völgyről (1869 táján Cserallya). 26-28. Közelükben feküsznek ma is a Füzeki-rétek, a Fyzegh mentében és a 45. Cheregles völgyében. Sebesút nevét a Sebes-birtok, illetve dűlőnév őrizte meg, és a gyirmóti határ nyugati része felé Dusnokról indult ki. Gewrwth:ï is (Győruta) 1844-ig Felső-Koroncó felé vezetett. Említi még az oklevél a Közép-, Hosszú- és Előeresztvényt és a Kethelszeg-nevű erdőket is. Valószínűen a mostani határ északi szélén terültek el. 26 ) A község határán a győri káptalan mellett nemes családok osztoztak, így tehát, sok kézre osztottan, a község egységes határjárására a középkorban nem is került sor. A középkor végén és az újkor elején emlegetik a koroncói halastavat, Bakócz Tamásnak a győri káptalan részére tett adományát. Pontos helyét nem jelöli meg semmiféle forrás. Bedy Vince a mai plébánia épülete előtt levő sekélyvizű tavacskával azonosítja, bár régebbi időben mélyebbnek és frissebbvizűnek kell elképzelnünk. A Fyzegh, a mai Bakonyér, táplálta, de a török hódítás idején, gondozás híján, eliszaposodott. Nem volt nagy az adományozás idején sem, mert csak a háziszükséglet kielégítésére szolgált, és csak ritkán jutott az itt kifogott hal eladásra 2—3 forint értékben. 27 ) 1624-ben egy tiltakozással kapcsolatban esett szó a Sarosd, ma Sárdos 110. és a Füzek patakokról, a Zauaros-útról, valamint a Pókról Ménfőre vezető 8. régi Budai-útról. 1629-ben Párnásfölde-nevű birtokról szólnak pörös okmáí3 ) Győri Tört. és Rég. Füz. IV. k. 73. 1. 24 ) Az eddig említett cikkeken kívül elég sok régészeti utalást találunk még Ebenhöch: Koroncó Története c. cikkében a Győri Tört. és Rég. Füzetek IV. k. 67. és köv,, illetve 338. és köv. 11. 25 ) CD. VII/1. 170—71. 1. 2e ) Győri Tört. és Rég. Füz. IV. 341—442. 1. 27 ) Bedy Vince: Győregyházmegye Múltjából, III. k., A győri székeskáptalan története, 257. 1.
