Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

4-6. szám - ADATTÁR - Nagy Gyula: Néprajzi csemegék Bágyogról

Napoleon megkérdezte: Mi annak a két vitéz tábornoknak a neve. — A cár azt felelte: Január, Február! — Ugy is lett. Az iszonyú tél, január, február Moszkvából kényszerítő lie visszavonulásra a franciákat és János bácsi szavai szerint Napoleon akkor így fohászkodott fel. >Több a betegem, mint a fegyveresem!* — Én még ismertem a Horváth Gergelyt — mondja János bácsi, aki a francia háborúban grenadíros (gránátos) volt és a bécsi császári és királyi udvarban szolgált. A fia, a Horváth Ignác, csak alig tiz éve halt meg. A Horváth Gergely nem sorozott katona volt, hanem » fogásbéli* és 18 évet szolgált. — János bácsi! — mondok, szavát ne felejtse. Mi az, hogy fogásbéli? — veLettem közbe bácsinak. , — Hál, kérem, emlékezetem szerint az első sorozás 1850 tájban volt Szanyban. Azelőtt úgy fogták a katonát kötéllel, vagyis vittek anynyit, amennyit a falura rávetetlek. Nem minden évben voll fogás. Az elüljárók kaptak titkos parancsol, hogy bizonyos számú legényt fogjanak. Bágyog és Szoválh együll hármat szokott adni. Ha az egyik elöljáróság többel fogolt, mint a ráeső rész, akkor a legközelebbi sorozásnál a másik kipótolta. A legények bujdostak a fogás elől. Baltával, fokossal járlak és védekeztek, ha tudtak. Bizony, néha az elöljárók is kaplak. Többnyire a szegény szolgalegényeket hajszolták. Azok bujdostak, szöktek erdőbe, nádasba. Aki nemesudvarba vehette be magát, azt nem vihették, azért sokan ingyen is beálltak a csécsényi Sibrik-urasághoz, vagy valamely dőri kisnemes szolgálalába. — Egy kónyi legény kemény léiben a szováti hányba menekült a katonafogás elől. A kónyiak hajtották. A hányban a szovátiak épen nádat arattak a jégen. Ezek is ijesztgetlek és kiabáltak: — Fogjátok meg! Meg kell fogni! — Tedig dehogy fogták volna meg. inkább elrejtették volna. De a legény azl hitte, megfogják. Lehajolt a jégre. Rátenyerelt, aztán szekercével levágta az ujjait. Véres kezét akkor felmutatta: — No, most gyertek! Fogjatok meg! Vigyelek! — No, de, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, az az előbb említeti Horváth Gergely még ilyen »fogásbéü< katona volt. Tizennyolc évi szolgálatából három évet Olaszországban töltölt. Majlandban is volt. Azt mesélte, hogy ott a templomnak annyi tornya van. ahány nap van az esztendőben. Borzaszló templom az. Óriási kövek. Mint egy ajtó . . . Gergely azt hallotta, hogy az ördög is segített építeni. Az ördög azt mondta az építőmesternek: Megsegítem hordani, ha azt, aki először belép, nekem adjátok! Az ördög persze a püspökre gondolt, aki a íemplomszenteleskor először lép be. Az építőmester azonban kijátszotta az ördögöt, mert, amikor az jött. hogy no most a püspök belép az ajlón, akkor hamar- egy zsemlyét dobott be, a zsemlye után egy kutyát küldölt, az lépeti be először. Az ördög, aki várta a zsákmányt, dühösen elkapta a kutya lábát, megcsóválta és kidobta a templom boltozatán kereslztül. Most is ott a [nyilas, rostély van rajta. Nem lehet azt befalazni. De az' építőmesteren is bosszút állt az ördög a becsapásért, mert mérgében azonnal elkapta és kirázta a bőréből. Most is ott lóg a bőre a dóm főkapuja felett.