Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
9-10. szám - Gálos Rezső: Széljegyzetek Vörösmarty két ifjúkori alkotásához
sem volt szó. A forrás kérdését épen a vilii-tündér, vilii-tánc, majd a vilii szó kutatása 4 ) vetette föl. Tolnai Vilmos mutatott rá először, hogy Vörösmarty az Aurora első kötetében') olvasta Gr. Majláth Jánosnak Vilii tánez c. elbeszélését. 1 ') Majláth németül írta munkáit (ezt a regét utóbb németül is közölte) ; ezúttal maga Kisfaludy Károly fordította a kis elbeszélést magyarra, 7 ) sőt Schürmer Mártonnal képet is rajzoltatott hozzá a holdvilágnál táncot ropó viliikről, akik »homályos (!) dalt zengve körüllengik e' boldog párt, melly a' por világból, a' hívség szárnyain szebb létbe által költözik«. A regét azonban Majláth János gróffal egy időben még ketten földolgozták. Az egyiket Tolnai is megemlíti: ugyancsak Trencsénből, ugyancsak németül és 1822-ben Artner Teréz is » közli « a mondát, Hormayr és Mednyánszky TaschenZmc/ijában. 8 ) Ez a találkozás, amelyhez egy harmadik is járul, nem véletlen: a német kiadásból tudjuk, hogy Artner Terézé az elsőség. Az ő feldolgozását Mednyánszkynál már kéziratban olvasta Majláth 9 ) s ezért van, hogy nemcsak a lelőhely megjelölése és a földolgozás időpontja egyezik, hanem a viliirege esmértetése is: Artner: »... Volksglaube, dass die Seelen der nach der Verlobung gestorbenen Bräule keiner Ruhe gemessen, sondern zu nächtigem Umherschweifen gcnöthigt sind, wo sie zur Zeit des Neumondes Rundlänze halten und schaurige Lieder singen. Werden sie eines Mannes ansichtig, so muss er so lang mit ihnen tanzen, bis er lodl ist. Diese Geisler nennt man Willi.« Majláth: .Viliinek . . . azt a' leányt hívják, a'ki mennyasszony korában hal meg. A' Viliik szüntelenül kerengenék idestova, keresztútakon tartják tánczaikat, 's ha ott valamelly férjfit kapnak elő, azt halálig tánczoltatják . . . ... a' holdvilágnál « Artner Terézről tudjuk, hogy 1820. december 22-én küldte el népregéjét Mednyánszky Alajosnak, 10 ) aki előzőleg Bucsán4 ) Magyar Adorján, VillS c. cikke (Ethnographia, 1927. 259. 1.) helytelenül hozta a szót a villan, világít szóval rokonságba. L. Tolnai Vilmos cikkét u. o. 1928. 44. 1 5 ) 1822. 193-207. 1. 6 ) Vilii-tündér, vilii-tánc. Ethnographia. 1920. 110. 1. 7 ) így tudja Kenyeres Imre : Aurora, 1938. (Officina képeskönyv.) 25. I. — Kuncze (alább id. értek. 49. 1.) Toldy Ferencnek tulajdonítja a fordítást, azt hiszem helytelenül : a stíius nem a 16 éves Toldyé. *) Taschenbuch far die vaterländische Geschichte. Hgg. durch die Freyherren von Hormayr und von Mednyansky. 3. Jahrgang, 1822. 240. 1. 9 ) Majláth — bizonyára, hogy Ärtner elsőbbségét legalább utólag elismerje — maga jegyzi meg a Magyarische Sagen und Märchenben (1825.): „Die Sage von den Willis verdanke ich dem Gedicht der Frl. Therese Artner Der Willitanz. Es wurde mir von Mednyánszky noch in der Handschrift mitgetheilt." Id. Kuncze Gyula, Hormayr és az egykorú magyar irodalom. Pécs, é. n. 49. 1. 10 ) Két levelét 1. Pausz Gabriella, Nemes Artner Mária Terézia és írói kore. 1917. 130. 1.
