Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
1-3. szám - Lovas Elemér: A győrvidéki régészeti kutatás és gyűjtés története. I. közlemény
renzei Datius még a 16. században átírják adatait, de bővítik is, csakhogy a bővítés anyaga nem a mi vidékünkről kerül ki. Felhasználja Mezerzius müvét Lazius, Commentarius de re publica Romana c. könyvében, de nagybátyjával, Schallauczer bécsi városi építőmesterrel együtt már gyűjti is a feliratos köveket. Erre jó alkalom kínálkozott Győrött, mikor a 16. század közepén megkezdődtek a győri vár építését megelőző íöldmunkálatok. A sáncok olyan pontokat is átvágtak, ahol római halottak feküdtek. Ma már nem határozható meg, hogy hány sírt dúltak fel a munkálatok közben, de a feliratos köveket megőrizték. 1545-ben értesítette Yels Lénárd Lazius \\ olígangot egy fehér márvány sírkő előfordulásáról. Aurelius Dorisonus sírköve volt ez (u. o. 4369). Lazius a követ elvitte Győrből saját gyűjteményébe s azóta eltűnt szemünk elől. De feliratát ismerjük Lazius Comment ariu s änak 957. lapjáról. A 16. század hatvanas éveiben sokkal nagyobb szabású várépítőmunka kezdődött Győrött. Az akkor napfényre került feliratos köveknek számát sem ismerjük, csak azt tudjak róluk, hogy mind felkerültek Bécsbe, Lazius gyűjteményébe és onnan Leopoldsdorfi Beck Jeromos várkertjébe. Carolus Clusius (Lescluse), ki mint orvos és botanikus tudós bejárta Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Németország és Ausztria földjét, s 1573—87 közt a bécsi császári kertek igazgatója volt, majd a leydeni egyetemen a botanika tanára lett, még 1580 előtt járt Beck kastélyában, Ebreichsdorfban (Bécs közvetlen szomszédságában, tőle délre). Ő írja, hogy a Laziustól gyűjtött kövek legtöbbje ex agro Raabensi került elő. Ma négy oltárkövet és négy sírkövet ismerünk ebből a gyűjteményből, mint olyat, amelyik biztosan Győrből származik. Az oltárkövek közül egyet az » Istennek és Istennők « tiszteletére, hármat pedig Diana tiszteletére állítottak az Ala I. Ulpia Contariorum parancsnokai. (4359, 4360, 4361, 4362.) A sírkövek egyikét Albanus Balvi filius (CIL. 4368), másikát Bargathes Regebali filius (u. o. 4371), a harmadikat Bato Buli filius (4372), a negyediket Cralus ismeretlen nevű fiának emlékére állították (u. o. 4376), mind a 2. század első felében. Mint említettük, ezek a Becknél levő kövek sok más kővel egyetemben Ebreichsdorfban voltak, részint a kastély falába beépítve, részint a várkertben felállítva. A kövek nagyrésze később föld alá került újra. Egy részüket azonban már előbb elszállították onnan, másik részük később ismét előkerülve a föld alól a bécsi múzeumokat gazdagították. A hasonló feliratos kövek iránt érdeklődők azonban nem mind voltak olyan szerencsések, mint Schallauczer vagy az unokaöccse, Lazius, és gyűjteményeik örököse, Be^k Jeromos, Többnek talán nem is volt érzéke hasonló tevékenységhez, de kiélték kutató szenvedélyüket abban, hogy felkeresték a már ismert köveket, miközben szorgalmasan másolták az előttük dolgozók jegyzeteit, alkalom adtán ki is egészítették azokat
