Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

1-3. szám - Lovas Elemér: A győrvidéki régészeti kutatás és gyűjtés története. I. közlemény

szetű ezüst-pénzleletre 1864-ben találtak a bakonyszombathelvi páskumon. Ebben Perotól Philippusig találhatók pénzek 673" típusban, 2890 darab. De aztán fordult a világ tengelye. A római műveltség vidékünkön megszűnt s kb. ezer éven át senki sem törődött a római emlékekkel. Másféle emlékekkel, a kezdetlegesebb korba tartozókkal még annyira sem törődhettek, mint a rómaiakkal, ha ezek iránt az utóbbi emlékek iránt mégis lett volna valami érzékük őseinknek. Csak a középkor végén, mikor a római műveltség újra éledt, akkor fordultak először tudatosan a régiségek kutatása felé. A görög és római műveltség birtokában levő humanisták is elsősorban a feliratos római emlékeknek szentelték figyelmüket. Voltak közöttük hivatásos tudósok, hadvezérek, mérnökök, főpapok. Ekkor találkozunk az első, szoros értelemben vett gyűjtőkkel is. Vidékünkön a feliratos emlékek legrégibb humanista kutatójának nevét nem ismerjük. A régészeti irodalom csak Antiquus néven emlegeti. A 15. században élt. Kéziratát két másik humanista munkája őrizte meg számunkra, Ferrarinusé és Rambertusé. Antiquus ismeri már a Székesegyház pillérjében ma is látható u. n. Victoria-oltárt (C. 1. L. III. 4364, 11082.), de még akkor nem állott mai helyén, hiszen a későbbi Apianus is még egy polgár házánál látta. Marcia Candida sírköve (u. o. 4383.) a Székesegyház mögött állott, mikor Antiquus látta, de 1516-ban már a püspöki konyha mellett volt. Ez az utóbbi sírkő ép úgy elveszett, mint Ulpia Paratiana-é is (u. o. 4339.), melyet akkor a Székesegyház mögött őriztek. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy Apianus Péter és Ferrarinus Mihály szereplése, valamint a velencei követeknek a feliratos kövek iránt való érdeklődése Mátyás király korába esik, illetve akkor kezdődik. Még Mátyás király korában vette jegyzékbe a király történetírója, a híres Bönfini Antal a győri Victoria-oltárt és Marcia Candida sírkövét. Ő is a korábbi jegyzeteket használja, bár van nála olyan adat is, amelyik más történetírónál nem található meg. Önálló, magas színvonalú, tudós kutató volt Megyerichei János (Joh. de Megeriche, Mezerzius) kolozsi főesperes. 1516ban járt vidékünkön és nagy hozzáértéssel másolta az akkor ismeretes feliratos köveket Győrött és környékén. Az eddigieken kivül két új követ jegyez fel. Egyik egy Hadrianus tiszteletére emelt oltár (4366), mely akkor a Székesegyház főoltára mellett állott. A másik feliratos kő Örkény határában egy fogadalom teljesítéséről tesz bizonyságot. Míg az előbbi oltárkő elveszett, az utóbbi 1874-ben a bőnyi határ Olaszrét nevű földjében újra napvilágra került, és ma is őrizzük régiségtárunkban. (U. o. 4363, 11079.) Mezerzius munkája bőséges forrásul szolgált a hasonló felíratok iránt érdeklődőknek. Accursius Mariangelus és a fi-