Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

1-3. szám - Jenei Ferenc: A középkori magyar irodalmi műveltség nyomai Győrött

A történelmi adatok szűkszavú közlése alapján felvázoltuk azokat a kereteket, melyekben a 14. és 15. században Győr kulturális élete folyt. Sajnos azonban nem beszélhetünk arról a szellemi tartalomról, amely ezeket a kereteket betöltötte. Nem ismerjük a székeskáptalan szellemi munkásságát, nem tudjuk azt, hogy a kolostorok éltek-e valami önálló szellemi életet, a sok névtelen között akadt-e csak egyetlen irói egyéniség is? Látjuk azt, hogy nem egy kanonok, vagy szerzetes részese a középkor legmagasabb műveltségének, de a káptalan és a szerzetek műveltsége átlagos szinvonalat nem ismerjük. Bizonyos az, hogy ez a műveltség szervesen belekapcsolódik a középkor skolasztikus egyházi műveltségébe. A káptalan és a szerzetek munkásságát általánosan érvényben lévő rendelkezések szabályozták és iskoláikban is alkalmazkodtak a középkor egyetemesen elfogadott tanítási tervéhez. De éppen így nem tudunk semmit a város polgárságának szellemi színvonaláról sem. Kétségtelen az, hogy a kereskedelem hanyatlásával a város polgárságának szellemi színvonala is csökkent, hiszen a gazdasági jólét és szellemi kultúra szervesen egybekapcsolódnak, azonban abból a tényből, hogy a város polgárai ügyes-bajos dolgaikkal szívesen keresték fel a szerzetes házakat és a káptalan mint hiteles hely szoros kapcsolatban volt a város életével, talán szabad arra következtetnünk, hogy városunkban is megindult az a folyamat, amely az ország más városaiban az egyháziak és polgárok kapcsolataiból a magyar nyelvű írásbeliség kialakulásához vezetett. 3. A győri székeskáptalan és a győri szerzetesházak műveltsége ezekben a századokban a középkor egyetemes, skolasztikus műveltsége volt. Beleilleszkedett abba a nagy közösségbe, amely a középkori egyházi intézményeket egybekapcsolta. Ha alkotott, annak szellemében tette, munkásságának ihletője is ez az egyetemes skolasztikus műveltség volt. A püspöki udvarban azonban a 14. század utolsó éveiben jelentkezik az a törés, amelyet a renaissance eszméinek irodalmi megtestesítője, a humanizmus, a középkori magyar műveltség egyetemességén okozott. A győri püspöki székbe a királyi kancelláriából egymásután olyan püspökök kerülnek, akik telítve vannak a kancellária humanista műveltségével és természetes az, hogy az egymást követő humanista püspökök sze'lemisége hatást gyakorol Győrre is. Kezdetben ez a hatás talán jelentéktelen és volt idő, amikor megléte csupán csak a püspök kancellistáinak egy merészebben megalkotott humanista izű mondatában jelentkezett, de megvolt, sőt tovább élt és a 15. század második felében alkotásokban is kivirágzott. A külföldi egyetemeken járó győri diákok is magukkal hozták szülővárosukba a renaissance eszméit. Késmárky György szentadalberti prépost jelen volt, a konstanzi zsinaton, ahol beletekinthetett