Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
9-10. szám - Jankó László: Ötvös-apródok Győrött a 16—19. században
emléke kísérje és támogassa mindvégig a céhélet becsületes, nemes törekvéseiben. A ezegődtetés a győri ötvösöknél rendszerint 4 esztendőre szólt, szólhatott azonban akár 5—6 esztendőre is, különösen olyankor, mikor a szegődő fiú még fiatalabb volt. Erre következtethetünk a győri ötvösök jegyzőkönyvének 1679. jún. 11-i bejegyzéséből is/) ahol Etuös Lukacz Chae Mester szegődtetett magához y>ket inast az elszö kestheli Etuös Matias jia Peti 4 cstendöre az másik ugi mint kisszebbik Czuty Andris 5 estendöre«.. — Szólhatott azonban a szegődtetés csupán 3, esetleg 2, sőt akár 1 esztendőre is, bizonyára olyan esetekben, mikor az inas megelőzőleg már 1—2 évig tanulta a mesterséget. Megtörténhetett ez olyan mestereknél, kik saját gyermeküket fogták be a mesterségre, s csak később jelentették be a céhnek, mikor is hivatalosan megtörtént a szegődtetés, hogy annakutána mindjárt, vagy legalább is mentül-előbb föl is szabadíthassák. 4 ) A beszegődő inas a legtöbbször 12—13 éves volt, 14—17 éves beszegődőkkel csak ritkábban találkozunk. Ha Nagyszombatban (1627.) szokás szerint 2 forint az inas-szegődtetés díja, vagy a marosvásárhelyi ötvösöknél (1632. 11. pont) 2 forintot, s két font viaszt ád az inas, a szegődtető mestereknek egy tál étekkel, egy pecsenyével és két kupa borral tartozik, 5 ) viszont a győri ötvösöknél a szokott » beálló pénz« a 17. század második felében csupán 2 forint, majd később 1 forint, s a 18. század elején már általában is 1 forint volt. S ezt kivételesen a jövő »bejáráskor« is meghozhatta az inas, bár nehézségek is fordulhattak elő, mert Anno 1677. 20. Februarij azt mondja a győri ötvösök jegyzőkönyve, hogy «Eggüt leuen az Nemes Etuös Chae Chae Mester Etuös Lukacz Vram hazánál uegeztük egenlö akaratból hogi ennek utána ha inas szegötetes leszen tehát mingiart peremtorie az szegötetes pénzt le tegie auagi maga az inas auagi az Vra az Chaenek az ö iönedelmere nezue«. — Feltűnik azonban, hogy a győri ötvösöknél igen magas volt a beszegődő inasért vállalt kezesség összege. Míg pl. a pozsonyi pékeknél 1791-ben 32 forint, a kassai molnárok- és ácsoknál 1669-ben 12 forint volt a kezesség, a győri ötvösöknél viszont két kezes fejenként 200—200 forintig, avagy 100—100 tallérig vállalt felelősséget. Ez a jelenség bizonyára a munkált anyag nagyobb értékével is kapcsolatos. A szegődtetést a győri ötvösök a jegyzőkönyvbe egyszerű formában, szinte lakonikus néhány sorban vezették be. A pápai magyar szabó céh például pontosan körülfogalmazza a szegőd3 ) Rómer Flóris Múzeum (Győr): Győri ötvösök jegyzőkönyve 1663 —1779. *) V. Ő. Richter Mátyás : Az inas a céhvilágban. Székesfehérvári Szemle. 1932. 4. lap. 5 ) Szádeczky Lajos : Iparfzjlődés és a céhek története Magyarországon. II. kötet, 122. lap.
