Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

4-6. szám - ADATTÁR - Nagy Gyula: Néprajzi csemegék Bágyogról

Elindultam Tétről Sopron vármegyébe, Borockot árulni Szovát községébe. De hirtelen ott ért a halál kaszája, Levágott engem a Szita pajtájába. Kedves jó asszonyok, hozzám kik jöttetek, Borockomból tőlem drágán kik vettetek, Már megbocsássatok, én immár elmegyek, Kordém szamarastul legyen a tietek. Van erkölcsi világrend, amely ellen nem lehel büntetlenül vétkezni. Juli nénivel haragban volt az egyik fia, a Gábri. Valami kis *főd« miatt. Nem rátestálta, hanem a Pista fiára. Amit rátestált, arra is igen sokáig váratolt. Csak nem akart meghalni, pedig már nyolcvanon túl járt. — Nem bánnám — mondta Gábri a sírásónak —, nem bánnám, ha már annak a vén... a sirját ásnád. Körülraknám neked pintes üvegekkel . .. Hát ezek után nem csoda, ha Juli néni egészen megértette Szent Pál életbölcseségét: kívántok meghalni és Krisztussal lenni. Meg is halt Juli néni a jobbik fia házánál. A Gábri el se ment a temetésére. De nemsokára levél jött Gábrinak a kaszárnyából, Egyellen fia agyhártyagyulladásban fekszik a katonakórházban. Jó gyerek volt, szép gyerek volt, tisztelclludó. józan, munkás, vallásos. Elvitték katonának, meghűlt, most rohanni kellett a harmadik vármegyébe a halálos ágyához. Az édesanyja ment cl, de már nem tudott vele okosan beszélni. A kis katona eszméletét vesztette. A szegény édesanya mégis megpróbálkozott vele: szólítgatta, idézgette: — Édes fiam! Nézz rám! Én vagyok itt, az édesanyád. Nem ismersz meg? A beteg végre kinyitotta szemét, föltápászkodott a fekvő helyéről és jobb kezével hadonászva tiltakozott (az édesanyja maga beszélte, hogy így szólt): — Én már nem vagyok a maguké! Visszahanyatlott a párnáira és meghalt. Koporsóban hozták haza a városból. Mindenki sajnálta halálát, egész búcsújárás volt az, ahogyan a falu népe látogatta a gyászházat. Mindenki a kis legényt sajnálta, nem az apját. Az emberek száját nem lehet befogni. Sok mindent mondtak ezzel az esettel kapcsolatiján, de a lényeg a körül az isteni parancs körül forgott: Tiszteljed atyádat és anyádat... Mikor a száraz hantok düböröglek a sírgödörbe lebocsátolt koporsón, Gábor gazda szinte őrjöngve felhördüli: — Édes Istenem, mér' veszed el tőlem . . . Hiszen egyetlen volt.. . Egy igen komoly és bölcs öreg, a Juli néninek kortársa azt mondotta: — Eljött a gyerekért a Juli. — És hozzátette: Jó lett volna elmenni a Juli temetésére; akkor talán nem kellene most az egyetlen fiu temetésére menni. Ez így történt. Ma is fuldokló sirás vesz erőt Gábrin, ha egyetlen fiának búcsú-