Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

4-6. szám - ADATTÁR - Nagy Gyula: Néprajzi csemegék Bágyogról

zatlan halálára gondol. Pedig sokszor rágondol, meri lőszomszédja a temető. Az öreg postamester úr még ezelőtt huszonöt évvel mutatott nekem olyan nyilt levelezőlapokat, amilyenekei feladni hiszen lehel, de kikézbesíteni nem enged a m. kir. posta, mert abból csúnya perek lennének. Egyel bemutatok a javából. Falusi kis lány irja a másik kislánynak, aki minden valószínűség szerint amannak versenytársa: — Még le beszélsz, te rongy. Tik nem vallok mások, mint egy totolák az édesanyáddal együtt. Tennap is még tizenegykor se vót tűz a porheltbe. órákig takarítod azt az egy lyuk szobátokat, aki van, mert hun a tükörhő szaladsz, hun a Márokol lesed az ablakon ál, azér ujjnyi a jbakatoll sifonyerón meg a sublóton, az ágy alatt meg vastagon a szőszmösz. a lábos fenekén a tegnapelőtti nyunyamácsik piritósa, a fazékban a multheti rántás. Jába libegsz selemben a templomba, jába a nyakadon a valódi üveggyöngy, a zsé térsz ago I nem lehel ellilkunyi. Ezzel zárom soraimat. . . S. András bágyogi daliás legény szerette a szomszéd falu barna szépségét. Vcér Boris'kát. Amikor csak teliét le, álkarikázotl hozzá biciklin. Az András Petőfit és más' koszorús költőkéi nemcsak olvasla. hanem legszebb szerelmes szavaikat belévé is idézte, hát értette szóval. De eredeti szellem is nyilatkozott beszédében és leveleiben, amiket sűrűen váltott Borcsa val. Megtörtént az arcképesére is. Eleinte Veér mama is szívesen látta házánál Andrist, apró kedveskedéseiből legalább ez világlott ki. Egyszeresak mégis fordulat állt be — a mamánál. Jött egy csög-bög legény, aki azonban súlyosabb volt fődben. A mama e felé irányította Bora útjait. Bora azonban nem szívesen engedett. Titokban akart találkozni Andrissal, azért mindig megírta neki, mikor megy a bodonhelyi varrónéhoz, meg mikor lesz a cséesényi bucsu vagy a téti vásár. Bora mamája azonban neszét vette a dolognak és Andrisnak itt is, otl is kisebb-nagyobb megaláztatásába került a találkozás, meg a bujkálás. — Nem. Többet nem ugrom ablakot, mint a Toldi Miklós, — mondta édesanyjának. írja meg helyettem, édesanyám, »nincs értelme tovább nyújtani a dolgot. — Küldjék vissza a fényképet, én is küldöm Borisét. ..« András édesanyja így irt: »Kis lányom! Fogadjon szól az édesanyjának, így segít meg bennünket az Isten.« Andris fényképe megjött boríték alatt, egy sor iras nélkül. — Mit szólt az Andris? — kérdeztem az anyját. Sirt, ugy-e? -- Nem. Mosolygóik Megfenyegette a saját arcképét és így szólt: Hál te hol jártál ennyi ideig? Való ez? Illik ez? Egy lány ládafiában kucorogni másfél évig? Kipofozlak. Ha mégegyszer ilyent csinálsz, rámába teletlek, fölakaszllak . . . Sok panasz jött hazulról, hogy a gyerekek nem esznek, finnyá-